A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Vadász M. Elemér: Bakonyi triászforaminiferák
12 fíakonyi triászfora min iferá k. ismert munkája 1 legnagyobbrészben egybeállítja azokat, másrészt az itt előforduló fajok jó része BRADY-nél 2 vagy JONES munkájában 3 teljes synonyma-felsorolással megtalálhatók, azért leírásomban csak e két munka egyikét említem föl Kivételt csakis egyes magyarországi lokális jelentőségű vagy a triászidőszakból már eddig is leírt alakoknál tettem. Ezt a megoldást annál is inkább követhetem, mivel munkámmal nem annyira faunisztikai célokat óhajtok szolgálni, mint inkább a foraminiferák időbeli elterjedésére vonatkozó ismereteinkben mutatkozó hézagok kitöltése volt czélom. Munkám folyamán használt terjedelmes irodalom adataiból első sorban a mezozoikumra vonatkozókat tartottam szem előtt, hogy a fauna mezozoikus volta — a mennyire lehetséges — kidomborítható legyen, de tekintetbe vettem a régibb és fiatalabb képződményekre, valamint az élő fajokra vonatkozó irodalmat is, a mennyire hozzáférhető volt. Előnyömre szolgált ebből a szempontból az egyetemi föld- és őslénytani intézet könyvtárában levő HANTKEN-féle különlenyomat-gyűjtemény, mely a régibb irodalmat eléggé teljesen tartalmazza. A használt irodalom összeszedésénél SHERBORN, 4 TOUTKOWSZKY 5 S az újabban megjelent WINTER-féle ö összeállításokat használtam, de itt csakis a triászidőszaki foraminiferákra vonatkozókat soroltam föl. Az irodalmi adatokon kívül módomban volt az egyetemi föld- és őslénytani intézet gazdag harmadidőszaki anyagát és HANTKEN eredeti példányait is összehasonlítás czéljaira fölhasználni s jó szolgálatot tettek a quarneroi Canale di Corsia 95 m. mélységéből személyesen gyűjtött fenékiszap foraminiferái is Meghatározásaim közben nyert szives tanácsokért és útbaigazításokért FRANZENAU ÁGOSTON dr. múzeumi igazgató-őr úrnak tartozom köszönettel. MILIOLIDAE. Miliolininae. 1. Biloculina ? sp. A felsőörsi Protrachyceras Reitzi szint-bö\ került ki egy talán ehhez a nemhez tartozó alak, melyet azonban közelebbről meghatározni nem lehetett. 2. Miliolina longirostris GÜMB. sp. 7 I. tábla, 1. ábra. 1869. Potymorphina (?) longirostris GÜMREL: Foraminiferen v. St. Cassian. p. 178. Tat. V. Fig. 14. 15. Hosszúsága: 07 mm. Szélessége: 026 mm. Vastagsága: 0*2 mm. Kicsiny orsóalakú, két végén többé-kevésbbé hegyesre kihúzott alak; keresztmetszete lekerekített, néha egyik oldalán lapított. Felülete egészen sima, kamrá1 Index to the genera and species of foraminifera. 1893. 2 1. c. 3 Foraminifera of the Crag. London 1867—1897. 4 Bibliography of foraminifera 1565—1888. 5 Index bibliographique de la littérature sur les foraminiferes vivants et fossiles 1888—1898. 6 Foraminifera für 1896 bis 1900; Arch. f. Naturg. 71. Jahrg. 1905. Bd. II. 7 GÜMBEL a leírásban « longirostrata» nevet használja, míg a tábla magyarázatban «longirostris» áll. Én az utóbbit fogadom el, mivel ez jobb hangzású.
