A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Vinassa de Regny P.: Új szivacsok, tabulaták és hydrozoák a Bakonyból
16 Új szivacsok, tabuiaták és hydrozoák a Bakony itó l. 16 Kerületi régió. A kortikális coenenchyma, mint mondottuk, többé-kevésbbé fejlett. Mindig csövesen alakul ki, egészen úgy, mint a Miilep oridium fiatalabb állapotában. A csövek gyakran el is ágaznak, úgy hogy rendszeresen megszaporodnak; ez az osztódás a III. táb., 18.- és a IV. táb., 7. ábrájában feltüntetett példányon jut kifejezésre. A csöveknek ez a sarjadzás révén történő osztódása a Monotrypidákra emlékeztet. Harántfalak meglehetős ritkán fordulnak elő; többé-kevésbbé kifejezett szabályos rétegzést mutatnak (IV. táb., 8. ábra), ez azonban határozottan háttérbe szorul a csövek sugaras elrendeződéséhez képest, amely különösen az erősen kifejlődött kortikális régióval bíró példányoknál jut túlsúlyra (IV. táb., 4. ábra); a Balatonianak ez adja meg a jellemző bélyegét. A váz-kötegek gyengén sugaras csoportosulásának, aminő a Milleporodiumnál fordul elő, itt semmi nyomát sem figyelhettem meg. Zooidcsövek rendkívül ritkán és csakis a megvastagodott kerületi coenenchymában fordulnak elő. Nem lehet megfigyelni, hogy periodikusan képződtek volna, s a zooidiumok sem szorítkoznak bizonyos zónákra, mint a Miileporidium-nál. Közönséges coenenchyma nőtt a zooidiumok fölé. A zooidcsövek halmazokban, helyesebben szórványosan fordulnak elő. Csiszolatban rögtön felismerhetők nagyobb, kerekded vagy hengeres csövek képében. A coenenchymacsövek oldalt egyesülnek a zooidcsövekkel és csavarodott csatornák képében a felszínnel párhuzamosan haladnak. A III. táb. 19. ábrája egészen világosan feltünteti a coenosark-csatornák összeköttetését a zooidcsövekkel. Függőleges metszetben a zooidcsövek hosszúkás, közelítőleg derékszöges négyszögű körvonalaik révén tűnnek ki, s kevés számú, igen vékony harántfaluk van (III. táb., 17. ábra; IV. táb., 8. ábra). A harántfalak többé-kevésbbé rétegesen települnek, úgy mint a Miilep oridium-nk\. A zooidcsövek nagysága meglehetősen különböző; a következő méreteket nyertem: magasság 1—1'5 mm, szélesség 0-2—0-56 mm. Ahol két zooidcső összetalálkozik, pórusok kötik össze őket. Feltűnő a zooidcsövek csekély száma. Két példányból készült két-két csiszolatban, — melyek az egész coenosteumot felölelték, — egyetlen zooidcsövet sem sikerült felfedeznem. Egy másik példányból készült csiszolatokban, — szintén kettőben, — mindössze egy zooidumot találtam. Viszonya a rokon fajokhoz. A Balatonia eddig ismertetett szerkezete kétségkívül minden további nélkül a Milleporidákkal való rokonsága mellett bizonyít. Centrális és kerületi coenenchyma-szövete, harántfalainak kiképződése, stb. a Millepora-v&\ megegyezők. Még sokkal inkább hasonlít azonban a Balatonia a Milleporidium-x&, amely természetesen szintén igen közel áll a Milleporidákhoz. Az egyetlen különbség abban áll, hogy a Balatonia-nál a rostok sugaras elrendeződése világosabban kitűnik, s hogy zooidcsövei igen ritkák és nem szorítkoznak bizonyos rétegekre. Már S TEINMANN figyelmeztetett a Miilep oridium és némely Stromatoporidák között fennálló rokonságra; amit ő a Miileporidium-vó\ mond, lényegében ugyanaz áll a Balatonia-ra vonatkozólag is. Figyelemre méltó azonban, — s ezt ki kell emelnem, — hogy a Milleporidium fiatalabb ágaiban a réteges szerkezet, vagyis a stromatoporida jelleg egyáltalán nem tűnik elő. A Balatonia-nál háttérbe szorult a réteges szerkezet, még
