A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája, Geologiai, petrografiai, mineralogiai és ásványchemiai függelék (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)

Laczkó Dezső: Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása

Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása. 59 azonos faunát nehéz, sőt a legtöbb esetben lehetetlen kimutatni, hogy így döntő bizonyítékul felhasználhassuk, azt a dolomitok faunafentartó képességének fogyatékos volta is érthetővé teheti. A Sólyi-fenyves délnyugati sarkával elértük egyszersmind azt a helyet, a melyen a triaszkorú lerakódások sóly—geleméri öve az alsó triász leírásából is már ismert eltolódást szenvedett. Ezt a diszlokácziót is a tridentinus mész és a berekhegyi mész szemlélteti legjobban. Ugyanis a Sólyi-fenvves délnyugati sarkán ez a mészkőöv hirtelen megszakad. Azonban éppen ott, a hol ezen megszakadás bekövetkezett, fejtetőre állított rétegtorlaszt találunk, a mely majdnem keletnyugati irányban fut a kopár dolomitmezőn végig és egy jó kilométernyi hosszúságban biztosan nyomozható is. Nyugati, vagy pontosan északnyugati vége körülbelül a geleméri utászháznak irányul. Azután a torlasszal majdnem párhuzamosan és tőle vagy 250 m.-nyire délre még egy másik törés is észlelhető. Ezek a törések, de kivált az utóbbi jelzi azt az irányt, a melyben a litéri hasadéktól északnyugatra eső triaszkorú főöv sóly —geleméri szakaszának összes tagjai kettéváltak és északnyugatnak eltolódtak. Kétségen kívül a törések közt lefolyt zavargás következtében sodródott el a tridentinus mész főövétől ama kis rög is, a mely a főöv irányában délnyugat felé a lemezes mészkő közvetetlen szomszédságában látható (2. pont). Ha most az utászház mellett elvezető országúton délnyugat felé fordulunk és megkeressük a litér—kádártai dűlőutat, a mely magát az országutat az utászháztól nyugatra körülbelül 400 m.-nyi távolságban metszi s ha ezen a dűlőúton folytatjuk utunkat Kádárta felé, úgy a tridentinus meszet csakhamar ismét megtaláljuk és pedig magán a dűlőúton, mert rétegei rajta vonulnak keresztül. Ezen ponttól keletre egy kis posványos medencze fekszik, a mely az utászházi törés irányába esik. A medenczének nyugati peremén bukkannak ki a tridentinus mész vörösesszürke és szarúköves rétegei. Innen a mészkő öve az eddigihez hasonló szélesség mellett északnyugatnak gyengén hajló és körülbelül 2 km. hosszú ívet ír le egészen a kádárta—szabadjai törésig, a hol ismét megszakad, a mint ezt már BÖCKH úr is megállapította. (I. 123.) Hosszant kígyózó útját itt is apró bokros és általában élénkebb színű vegetáczió jelzi. Feküjében és fedőjében itt is széles dolomitövek kísérik. A feküdolomit fehérszínű vagy sárgás és igen meszes, kivált az említett kis posványos medencze nyugati peremén (3. pont), a hol kövületeket is tartalmaz. Sajnos, hogy az eddig gyűjtöttek -— többnyire lamellibranchiata — még generikus meghatározásra sem igen váltak be. Mégis magának a kőzetnek lithologiai tulajdonságai annyira egyeznek a Sólyi-fenyves biztos kagylómészkorú dolomitos kőzetével, hogy nagy valószínűséggel fogadhatjuk el ezt is kagylómész dolomitnak. Ezt a dolomitot különben maga BÖCKH J. is megyehegyi dolomitnak tartja (I. 123.). A mi magát a tridentinus meszet illeti, én magam ugyan nem találtam benne fossziliát, de BÖCKH igen. U az egész sóly—geleméri övből a következő fajokat sorolja fel (u. o.): Daonella Lommeli WISSM. sp. Proarcestes snbtridentinns MOJS. Arpadites Arpadis MOJS. „ n. sp. indet. Trachyceras sp. Phylloceras Böckhi MOJS.