A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája, Geologiai, petrografiai, mineralogiai és ásványchemiai függelék (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Laczkó Dezső: Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása
60 Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása. 60 A Sólyi-fenyves körül szerzett tapasztalatok után legalább a feküt illetőleg nem tarthatom valószínűtlennek, hogy a kagylómésznek magasabb és rendszerint meszes és márgás kőzeteit itt is dolomitok helyettesítik. Ezen valószínűség alapján festettem be a mellékelt térképen is a tridentinus öv feküjében álló és délről a lemezes mészkő által határolt dolomitokat a kagylómész színével. Forduljunk most ismét vissza kelet felé és vizsgáljuk meg a leírt kagylómész, illetőleg tridentinus mész fedőjét is (Lásd a XIV. szelvényt az I. tábla 9. ábráján.) A Berekhegyen az őrhegyi viszonyok megismétlődnek. A tridentinus mész jól kifejlődött vörös padjai felett itt is ezen mészkőnek szürke és márgás változata fekszik, de csak a gyep alól kibúvó rögök alakjában. A hegyperem egész északi hosszában azután egy mélyebb horpadás következik, a melyet észak felől régi elhagyott kőfejtők egész sora kísér. Maga a horpadás kövületgyűjtés czéljából hozzáférhetetlen, mert vastag és gyepes televény takarja. A kőfejtőkben épp olyan szürke, alul vastagon, feljebb vékonyabban rétegezett, márgás*és ripacsos mészkőlapokat fejtettek, mint a sólyi töréstől keletre emelkedő Őrhegyen. Itt is épp úgy, mint amott csak rossz Koninckinidá-k és Cidaris tüsketöredékek fordulnak bennök elő s ezek is ugyancsak gyéren. Helylyel-közzel az echinoideák egyes apróbb s többnyire eltorzított pánczélrészletecskéi is előfordulnak a kőlapok felületéhez szilárdítva. Mivel ezen lerakódás éppen itt a Berekhegy hosszában tárul fel a legjobban, azért említem azt berekhegyi néven. Még odább északra a fedő felé már csak dolomitok következnek, a melyeknek korát illetőleg itt a fedőben semmi tájékoztatót nem észleltem. A márgás csoporthoz miként való illeszkedésöket sem tudtam kifürkészni. Hogy eredetök szerves, azt a felületökön gyakran mutatkozó csöves algakimállások bizonyítják. Keletre, a Sólyi-fenyves irányában, a tridentinus mész felett nem egy helyen találunk a füredi mésznek, valamint berekhegyi változatának megfelelő kőzeteket. Legjobb feltárásokat a Sólyi-fenyves északnyugati szegélyén találunk. A térképen 4. számmal jelzett ponton például, a mely egyszersmind az öv legkimagaslóbb helyét is jelzi, úgy a tridentinus mész, mint annak fedője jól tanulmányozhatók (Lásd a XV. szelvényt az I. tábla 9. ábráján.). Ezen a helyen a következő rétegcsoportok jelenlétét sikerült megállapítani: Fekü: dolomitos felső kagylómész. a) Vörös és szürke tridentinus padok, nagy szarúkőtartalommal; b) szürke tridentinus padok kevesebb szarúkővel és világos, itt-ott zöldes színű márgás közbetelepedésekkel a Daonella Lommeli számos és nagy példányával; c) még néhány szürkés és vöröses mészkőréteg; d) szennyesfehér vagy szürkésszínű, aprón gumós márgából és egynéhány egérszürke mészkőrétegből álló csoport. Eddig a következő faunulát szolgáltatta: Rhynchonella linguligera BITTN. Thecospira cf. arenosa BITTN. Halobia rugósa HAU. Mysidioptera cf. vixcostata STOPP. Orthoceras cf. campanile MOJS. Orthoceras sp. Trachyceras Hofmanni MOJS.
