A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája, Geologiai, petrografiai, mineralogiai és ásványchemiai függelék (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)

Laczkó Dezső: Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása

1 2 Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása. 64 Az itt észlelt települési viszonyokból és a gyűjtőpontoknak kölcsönös helyzetéből azt kell következtetnem, hogy a felsorolt kagylómész fossziliák a decurtata zóna mélyebb szakaszából, vagyis a valódi megyehegyi dolomitból gyűjtettek. Ugyanezen árokban odább északra, tehát a fossziliás dolomit fedője felé a fenyvesben elszórt dolomittömbök anyagában itt-ott czefalopoda átmetszetek is mutatkoznak. Még feljebb, a fent emiitett határárkokban a Protrachyceras Reitzi szintnek zöld márgákkal bevont sárga mészkőlapjai kerültek felszínre kimállott, de rossz czefalopodákkal. (Ptycliites sp. ind. és Daonella cf. Taramelli MOJS.) Mindjárt mellettök karminvörös márgás málladék borítja a talajt, a mely a legélénkebben emlékeztet a vámosi Katraboczán nagy vastagságban feltárt tridentinus mész mélyebb, márgás féleségeire. Ugyanezen árok mentén valamivel odább nyugatra, már magában az erdőcskében jól láthatók a feküdolomitnak északnyugat felé hajló rétegei és a rájuk szabályosan hajló szaruköves tridentinus mész, a mely 10—20 cm. vastag kőlapokban fekszik a felszínen s áll ki a gödrök oldalából. De a felsorolt paleontologiai adatok és a zavartalan település mellett van még egy körülmény, a mely az itteni viszonyok megítélésénél nem kevésbbé fontos. Ezen pontokon tudniillik a tridentinus mészkőnek szintén vannak oly rétegei, a melyek dolomitosak, sőt valóságos dolomitok, tele szarúkőgumókkal és az ezen szintben mindenütt közönséges Daonella Lommeli WISSAI. sp. lenyomataival. Sőt vannak itt oly 3 — 4 dm. vastag padok is, melyeknek felső fele a legszebb mészkő, alsó fele pedig tiszta dolomit. Egyik-másik gödörben ezen szarűköves dolomit alatt még egy szürkés-zöldes, márgás kőzet nyomait is észrevehetni és itt-ott magát a dolomitot is zöldes foltok tarkítják. Ezen megfigyelések a mellett szólnak, hogy itt a közép triasznak a megyehegyi dolomit és a tridentinus mészkő közé eső tagjai, sőt maga a tridentinus mész is, épp úgy, mint a sólyi haránttöréstől keletre eső területen dolomitos fáczieszben fejlődtek ki. S ha még hozzá vesszük azt is, hogy, mint látni fogjuk, a bakonyi tridentinus mész fedőjében másutt álló karniai lerakódások legalább egy-két taggal ezen vonulat hosszában is felszínre lépnek, úgy nem lehet többé okunk idegenkedni annak a kimondásától, hogy ezen észleletek összesége a bakonyi triász folytonosságában, régente éppen itt megállapított s aztán általánosított Mojsisovics-féle hiányt eléggé megnyugtatóan fejti meg. Éppen azért a szóbanforgó tridentinus öv csorbáiba illeszkedő dolomitot sem tekinthetjük fődolomitnak. Mert ha MOJSISOVICS úrral feltételezzük azt, hogy a denudáczió a fődolomit lerakódását megelőzte, akkor a fődolomit transzgessziója és a vele járó diszkordanczia is kell, hogy kifejezésre jusson. De ezt itt nem tapasztaljuk. Sőt, a mint említettem, teljes konkordancziát állapíthatunk meg a tridentinus mész, ennek horizontális szomszédsága és a kettőt fedő dolomitos lerakódások között. Vagyis a tridentinus mész csorbáiba illeszkedő dolomit csak látszólag utólagos töltelék, mert valójában nem más, mint a tridentinus mésznek magának a folytatódása; tehát semmiképpen sem fődolomit. Szóval ezen jelenségek magyarázatát nem a fődolomitot megelőző denudáczióban s az azt követő fő dolomittranszgresszióban, hanem részint későbbi tengereknek a fődolomit lerakódása után diszlokált és denudált fenék egyes részletein érvényesült dolomitosító hatásában, részint pedig és főleg a kőzetfáciesznek még keletkezése idején és úgy horizontális, mint vertikális irányban érvényesülő gyors váltakozásában kell keresnünk. Hogy a márgás és meszes fáczieszt felváltó dolomitos fáczieszben az