A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája, Geologiai, petrografiai, mineralogiai és ásványchemiai függelék (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)

Laczkó Dezső: Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása

57 A mi legelsőbben a terület tektonikáját (XV. szelvény), illeti a számos ponton úgy a feküben, mint a fedőben eszközölt mérések után arról győződünk meg, hogy az uralkodó dűlésirány az egész öv hosszában északnyugati. Hogy helylyel-közzel a rétegek dűlése ingadozó, azt egyszerűen a feltorlódásnak lokális irányváltozásából és intenzitásának változó fokából is lehet értelmezni. Azután meg azt sem hagyhatjuk ügyeimen kívül, hogy a település zavart voltának a fokát rendkívül befolyásolhatja a kőzetanyag merevségének a foka is. A lemezes mészkő csoportja a maga vékony rétegzettségével és jelentékeny márgatartalmával mindenütt erősen gyűrődik. Már a tridentinus mész kovasavas és vastagabb padjai kevésbbé gyűrődnek, míg a vele szomszédos dolomitok merev rétegcsoportjai inkább csak hajlanak, a nélkül, hogy gyűrődnének is egyszersmind. Én tehát annak a körülménynek, hogy a tridentinus mész egy-két ponton az uralkodó északnyugati dűléstől eltérő dőlésben is áll, nagyobb jelentőséget nem tulajdonítok. A mi másodsorban a tridentinus mész szomszédságát illeti, — a sóly—geleméri öv hosszában csakugyan azt tapasztaljuk, hogy azt úgy feküben, mint fedőben a legtöbb helyen dolomitok kísérik. De ismételten hangsúlyozom, hogy mind a kétféle dolomit magával a közbeeső mészkőcsoporttal egyező településben áll. E szerint a feküdolomit zömét nem tekinthetjük másnak, mint a sóly-geleméri kagylómész-vonulat megyehegyi dolomitjának. A dolomit fekü és fedő kőzeteinek egyöntetű települési viszonyai kizártnak mutatják annak a lehetőségét, hogy az legalább legnagyobb részében máskorú dolomit lehessen. Sőt miután a tridentinus mésznek ezen szóbanforgó vonulata és a feküjében álló dolomit között hellyel-közzel még más, a megyehegyi dolomitnál magasabb kagylómésztagok nyomai is mutatkoznak, ezen körülmény a szóbanforgó dolomit zömének megyehegyi voltát még inkább megerősíti. A helyszínen való könnyebb tájékozódás végett egynéhány helyet, amelyeknek ismertetését kívánatosnak tartom, a térképen fekete petytyel jelöltem meg. Ezeknek egyike (az 1. számú\ azt a helyet mutatja, a hol a Kádárta, Sóly és Litér községek határárkai összeszögellenek. Innen délre vagy 300 lépésnyi távolban a kádárta —litéri határok mentén s a Disznódombi-vágás sarkától alig egynéhány méternyire a felgödrözött dolomitban a hajmáskéri trinodosus zóna lamellibranchiátái mutatkoznak. A másik és még jelentősebb hely a litér sólyi határárok környéke. Ennek az ároknak mentén ugyanis egy kis fiatal erdősítést találunk, a hol növendék fenyők számára gödröket ástak. Ezen kis fenyőkultura a többször említett Sólyi-fenyves. A gödrök legnagyobb része dolomitba mélyed, de van elég, a melyeket tridentinus mészbe, továbbá a felette fekvő fiatalabb kőzetekbe is mélyesztettek. A gödrök elég közel esvén egymáshoz, elég jó feltárásokat is nyújtanak s így a feltárt rétegek települési viszonyaira is világot vetnek. Itt egyik réteg a másikra hajlik egyöntetű északnyugati dűléssel a lemezes mészkőtől a fedő dolomitig. Maga az árok ugyanis a lemezes mészkőig terjedő dolomitmezőn fut végig. A dolomit zöme, — a mint említettem — helyzeténél fogva megyehegyi dolomitnak veendő. Egy helyen azonban és pedig elég messze a tridentinus padok feküjétől, ezen dolomit fossziliát is tartalmaz. Az itt összegyűjtött anyagban FRECH úr Spiriferina Mentzelii DKR. sp.-t és dr. RENZ a német alsó kagylómésznek egy ismert alakját, a Myalina eduliformis mut. praecursor-1 találta. Ezeken kívül Spirigera trigonellá-ra emlékeztető kőbéltöredékek is előjönnek benne.