A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája, Geologiai, petrografiai, mineralogiai és ásványchemiai függelék (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)

Laczkó Dezső: Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása

1 2 Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása. szaruköves padjai következnek, a melyeken azután az Őrhegy északkeleti nyúlványán talált csengő brachiopodás mészkőlapok, a berekhegyi meszek következnek. Építkezésre már formájoknál fogva is alkalmas anyagukat itt is, de különösen a sólyi Berekhegyen, számos kőbányában fejtették. Az egyes lapokat elég vastag világossárgás márgaburok köti egymáshoz. A lapok érdes felületén itt is csak a Koninckinidák családjából való brachiopoda-töredékeket és egy posidonomya-lenyomatot találtam, magából a márgás kötőszerből pedig: Spirigera Wissmanni MSTR. sp. Daonella cassiana MOJS. és Gonodns sp. ind. ex aff. laticostati MSTR. sp. jött elő. Ha ennek a kőzetnek a mélyebben fekvő füredi mészhez való viszonyát vizsgáljuk, úgy legelsőbben is félreismerhetetlen petrografiai rokonságot találunk a két lerakodás között. Mind a kettőnek az anyaga ugyanis szürkeszínű és kissé szaruköves mészkő, a melynek lapjai közé márgás kötőszer illeszkedik. A különbség inkább a szerkezetben lesz nyilvánvaló, a mennyiben az a füredi mészkőnél pados, a berekhegyi mésznél pedig inkább palás, de a kétféle anyag érintkezési határán az is eltűnik, úgy, hogy az a jelenség lép előtérbe, hogy a magasabb berekhegyi pala a mélyebb füredi mészből fejlődött ki fokozatosan a rétegek megvékonyodása s a márgatartalom megszaporodása által. Fosszilis tartalomban is mutatkozik rokonság, mert az alsó pados csoportban is leginkább csak cassiani brachiopodákra emlékeztető töredékek jelentkeznek. Fedőjökben még egy keskeny dolomitsávot találunk, azt, a melyről már előzetesen említettem, hogy esetleg már fődolomit is lehet, de az sincs kizárva, hogy még a mélyebb raibli dolomitoknak a maradványa. A mi végül az Őrhegy tektonikáját illeti, erre nézve azt tapasztaljuk, hogy az Őrhegy tetején fekvő tridentinus mész, a füredi mész, meg a berekhegyi meszek közt egyfelől és az őket két oldalról körülfogó megyehegyi dolomit közt másfelől, délről északnak haladva, növekvő diszkordanczia mutatkozik. Addig ugyanis, míg a megyehegyi dolomit állandóan északkeleti csapásban áll, a föléje települő fiatalabb csoport észak-északkeleti, majd északi, sőt észak-északnyugati csapást is mutat, még pedig a megyehegyi dolomiténál állandóan erősebb hajlásszög mellett. Ez, azt hiszem, nem lehet másnak a következménye, mint egyrészt a sólyi haránttöréssel kapcsolatos rétegtorlódásnak és másrészt azon eltolódásnak, a mely az Őrhegy északi lejtőjében nyomozható ferde törés mentén történhetett. (XIII. szelv. c— c vonal). Térjünk most át a veszprémi töréstől északra fekvő területre. A sólyi Őrhegygyei északfelől szomszédos a hajmáskéri Tóhegy. Köztük egy kis depresszió látszik, a melynek déli párkányán a veszprémi törés, illetőleg a törésből kiemelkedett lemezes mészkő vonúl végig. Vonulata itt feltűnően keskeny, alig egynéhány méternyi. Ugyanazt mondhatjuk a tetejébe helyezkedő megyehegyi dolomitról is, a melynek másutt tapasztalható vastagságát itt szinte felezve találjuk. Ezek a jelenségek is csak tektonikai okokra vezethetők vissza. Az egyik az, hogy a veszprémi törésből a lemezes mészkőnek csak legmagasabb szakasza került felszínre, a másik pedig, hogy a megyehegyi dolomitnak felső szakaszát a felette következő fiatalabbkorú lerakodások egy ferde síkban elmetszették, illetőleg rácsúsztak s ezzel el is takarták (XIII. szelvény a mellékelt táblán, a—a vonal).