A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája, Geologiai, petrografiai, mineralogiai és ásványchemiai függelék (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)

Laczkó Dezső: Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása

1 2 Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása. kiadott (1 : 144.000 méretű) geologiai térkép fődolomitnak jelzi. Magam is találtam benne megalodus és gasztropoda kőbeleket a Peremartoni-erdőtől délnyugatra kuporodó börcökön, sőt pl. a sólyi áttörésben ott, a hol a vasút a Sukoróhegy délnyugati lábát szeli; egész megalodusz padok válnak ki ezen dolomitnak egyébként fossziliákban ugyancsak szegény tömegéből. A péti fődolomitból felbukkant lemezes mész a péti törésben egyszersmind a litéri hasadék mentén felszínre került triaszkorú lerakodások legrégibbje. Csak ott, a hol a feltört csoport Litér és Vilonya között boltozatszerűen felhajlik, találunk nálánál is régibb kőzeteket. Anyaga itt is, mint a Balatonfelvidék minden más helyén, a hol csak jelen van, kitűnően rétegzett. Feltűnően gyűrődött rétegeit különféle vastagságban találjuk, de könnyen hasadnak, s ez esetben félujjnyi, sőt még vékonyabb lapokra is szétválnak. Többnyire sötétszürke színűek, van azonban sárga, rozsdaveres, sőt halvány rózsaszínű féleség is. Az egyes lapok felületét rendszerint márgaburok fedi, a melyben a lapokból kiálló féregforma egyenetlenségek vannak beágyazva. A kőzetanyag különben elég tömör és mindenkor erősen bitumenes mész. A lemezes mészkő ezen jellegzetes és állandó tulajdonságainál fogva területünknek egyik legkönnyebben felismerhető kőzete. Kövületei nem ritkák, de legtöbbnyire rossz állapotban vannak, úgy, hogy felismerésük s még inkább pontos meghatározásuk nehéz. Egynéhány fossziliáját már régebben is ismerték, de akkor még ezt a mészkövet a werfeni csoporttól elválasztva tartották. RICHTHOFEN 1 azonban s utána HAUER is már eredetileg is a werfeni palákhoz sorozták, a mit bakonyi leleteink alapján legújabban dr. FRECH úr is megerősít.

2 Korhatározó fossziliáit területem ezen részéről nem ismerem. De már pl. a szomszédos Berekhegy lemezes meszében a Natiria costata WISSM., Gervilleia modiola FRECH nem ritkaságok Szűkebb területünkön a lemezes mészkőnek a péti áttörésben még egységesnek mutatkozó öve a Peremartoni-erdőt északnyugat felől körülbástyázó dolomitbörcök legmagasabbjánál (191 m.) egy kis alluviális teknő mellett az ú. n. peremartoni csodafa közelében két főágra és odább Öskü irányában a községtől déldélkeletnek alig pár száz méternyire még egy harmadik mellékágra is szakad. A délibb fekvésű két főág a litéri hasadékból felhajló boltozatnak két antiklinális szárnya, míg a harmadik ág ezen boltozat északi antiklinálisából vetődés folytán került felszínre, a mely egyszersmind a veszprémi törés mentén felbukkanó s a fődolomitnál idősebb triaszkorú lerakodásnak keleti végpontját jelzi. Ezen mellékág bővebb leírását későbbre hagyva, kövessük először a litéri boltozatnak délnyugatnak futó két antiklinálisát, illetőleg az összetételükben részes lemezes mészkő két főágát. Az északi ág a szélesebb. Útja a Jáki-erdőn át vezet a sólyi Őrhegyre, a melyen túl a sólyi haránttörés elmetszi. A délibb ág délnyugatnak futó keskeny szalagot képez. A feltörésnek ezen kisebb szakasza igen sajátszerű. A szentmihályhegyi dolomit ugyanis sánczszerű vonulatban fejlődik ki s ezt az átlag 238 m. magas és 0.5 km. hosszú töltést apró dolomitbuczkák egész sora koszorúzza. A buczkák legmagasabbja 240 m. a t. sz. felett. A nyugati sarokbuczkáról gyönyörű kilátást is élvez1 Jahrb. d. geol. Reichsanst. Wien. 1859. 83. 1. 2 FRECH: Új kagylók és brachiopodák a bakonyi triászból. 6. 10. 1.; A Balaton tudom, tanulni eredményei I 1. Paleont. függelék. — Továbbá FRECH: Pótló jegyzetek a bakonyi triász cefalopodáihoz és kagylóihoz. 10. stb. 1. U. o.