A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája, Geologiai, petrografiai, mineralogiai és ásványchemiai függelék (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)

Laczkó Dezső: Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása

III. SZTRATIGRAFIAI LEÍRÁS. Ezen munka első részében felsoroltam ama triaszkorú lerakodásokat, melyeket BÖCKH JÁNOS a Balatonfelvidéken megkülönböztetett és az akkor ismert alpesi triasztagokkal összehasonlított. Mindezek az én felvételeim területén is szerepelnek. Rájok vonatkozó tapasztalataim közlésére mozaikszerű fellépésök miatt, legczélszerűbbnek tartom, ha e tapasztalatokat, a mennyiben körülményeim engedik, a területen megkülönböztethető orotektonikus egységek figyelembevételével adom elő. A mellékelt geologiai térkép nyomán keletről nyugatra haladva a következő beosztást követem: 1. A sólyi haránttöréstől keletre eső terület. 2. A sóly-szentkirályszabadjai öv. 3. A hajmáskér-kádártai öv. 4. A szentkirályszabadjai Cserhalompuszta. 5. A veszprémi Alsó- vagy Füredi-erdő és a szomszédos vámosi dűlők. 6. Vámos, Gyűrtető. 7. Veszprém. 8. A veszprémvidéki Bakony. 1. A sólyi haránttöréstől keletre eső terület. Ott, a hol a péti haránttörés utat nyitott a magyar nyugati vaspályának, hogy felhatolhasson a Balatonfelvidékre, először látjuk felbukkani felvidékünk régibb triaszkorú lerakodásait és pedig a Böckh-féle litéri hasadék mentén. Ez a nevezetes tektonikai vonal a péti áttörésből lép ki a Kékerütói-malomtól délkeletnek kb. 600 m.-nyi távolságban és délnyugati irányt véve, átlép a Péti-hegy nyugati lejtőin, majd átszelve a Szentmihályhegyet s a vilonyai Sukoróhegy északi lábát, Sólynál a Séd ártere alá merül. Irányát már messzibbről is észrevehetjük, mert a feltört alsó triaszkorú lemezes mész mindenütt éles torlasz gyanánt válik ki a környék gyengén hullámos és dolomitos kőmezejéből. Magában a péti áttörésben ezen mészkő fedőjében az anisusi és ladini (werfeni rétegek és kagylómész) emelet kőzetei állanak. Feküje felé a litéri hasadékon túl a fődolomit széles öve terjeszkedik, a melybe a Peremartoni-erdő neogénkorú medenczéje mélyed. A medencze kőzetének málladékában sok jó megtartású kövületet lehet gyűjteni, különösen az erdő északi sarkánál. A dolomitot a földtani intézet által