A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája, Geologiai, petrografiai, mineralogiai és ásványchemiai függelék (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)

Treitz Péter: A Balaton-tó fenékiszapjának és altalajának fizikai alakulása és ásványtani összetétele

.4 Balaton tó fenékiszapjának és altalajának fizikai alakulása és ásványtani összetétele. 1 1 A víz színén felfogott hulló porhoz nagyon hasonló anyag borítja 2—4 m vastagon az egész tó fenekét, kivéve a Tihany és a szántódi rév közé eső részt.

1 Szine fehér, rendkívül könnyű, volumensúlya csekély, poros és nagyon meszes. A Balaton tó fenékiszapjainak felső rétegei különböznek a nagyalföldi tavak fenekét borító iszaptól, bár azok is nagyrészt hulló porból alakultak, csakhogy az alföldi tavak vize székes, azaz natriumcarbonát-tartalmú s másodszor ez a víz néha teljesen besürűsödik, beszárad. A víz szénsavas nátrontartalma a hulló por ásványszemeit erősen feltárja, a kovasavas aluminium tartalmú ásványokból agyagot készít, továbbá a szikes vízben rendkívül sok parányi állat él, a melyeknek hullái a tó-iszap agyagtartalmát erősen szaporítják. A nagyalföldi szikes tavak iszapja erősen agyagos és humuszos. A balatontavi hulló por rendkívül magas mésztartalma a tavat környező mészhegyekben és meszes rétegekben, továbbá a Balatont tápláló vizek meszes voltában leli magyarázatát. A laza állományú meszes földek, a lösz és a pannóniai márgák, továbbá a könnyen porló mészkövek és márgák, finom szemű porlás-terményei adják a hulló por mésztartalmának egy részét. A tó meszes vizéből hőmérsékváltozások és a légnyomásingadozások alkalmával szénsav válik szabaddá s a kettes szénsavas mésztartalom egy része, mint alaktalan rendkívül finom por leválik a tó fenekére. A tófenék mésztartalmát állatok, rákok mészhéjai is szaporítják. A Balaton apadása alkalmával a széleken kiszárad ez a finom poros fenék s anyagát a szél felkavarja s szétszórja az egész tó szinén, sőt felviszi a környező hegylejtőkre is. A Nagyalföldön gyűjtött hulló pormintákban mindannyiban kevesebb mész és több humuszrész (nem ép növényi rész!) volt. Egyedül a Duna völgyében lévő szikes tavak fenékiszapjában volt 40% mész, de tudjuk, hogy ezeket a vízállásokat a legutolsó időig a Duna táplálta igen meszes vizével. A hulló porban igen sok hajszálgyökér volt, a növényi részek épek, a humifikacziónak nyoma sem volt rajtok észlelhető. A gyökérszálak iszapoláskor a 0T — 0'05 mm szemnagyságú csoportba gyűltek s egész gyapotszerű pamatot alkottak. Volt még azután a durva részben (04—02 mm) sok chitines rovartestrész és márga konkréczió. 2. A hulló por alatt majdnem mindenütt (kivéve az I. számú fúrást) tőzeg vagy tőzeges por következik. A tőzeges réteg 0'5—2 m vastag, a növényi részek szenesedett állapotban vannak benne. Ilyen nagy rétegű tőzeg csak sekélyebb és stagnáló, álló vízben fejlődhetett ki. A Balaton vize ebben az időben nem ujult föl olyan nagy mértékben, mint manap. A mai patakok és folyók vagy nem a Balatonba ömlöttek, vagy kevesebb vizet adtak. A Balatonba ömlő vizek ugyanis annyi oxigént hoznak ma magukkkal, a mennyi a Balatonban élő növények víz alá került részeinek elbomlásához szükséges, ma tehát tőzeg nem alakulhat. A tőzeges réteg vegetácziójának idejében a Balatonnak szükségszerűen nem volt lefolyása. Az évi csapadékvizek benne párologtak el, a tó vize mind savanyúbbá vált, a víz alá kerülő növényi részek bomlása mindinkább lassúdott s végre megindult a tőzegesedés. A tőzeges réteg alakulása idejében a Balaton lefolyástalan tó volt, a klima szárazabb mint ma. 1 A Tihany és a szántódi rév közötti szakaszon a víz folyton áramlik, a hulló por parányi ásványait az áramlás elvitte s így már egyenesen a pannóniai rétegek kerültek a felszínre.