A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája, Geologiai, petrografiai, mineralogiai és ásványchemiai függelék (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Treitz Péter: A Balaton-tó fenékiszapjának és altalajának fizikai alakulása és ásványtani összetétele
.4 Balaton tó fenékiszapjának és altalajának fizikai alakulása és ásványtani összetétele. 1 1 Nagyon kívánatos lett volna az egyes agyagos részek összetételének vizsgálata, ez a vizsgálat tisztán geologiai szempontból lett volna fontos, megmondta volna ugyanis teljes biztonsággal, hogy meddig terjed a hulló por lerakodása, hogy az alatta lévő agyagosabb természetű rétegek milyen származásúak s végre, hogy melyikmélységben kezdődnek a pannóniai rétegek ? A hulló porban agyag — zeolitos aluminium szilikát — nagyon kevés van, az alsó rétegek ellenben erősen agyagosak. A nagyobb agyagtartalom csak oly módon keletkezhetett, hogy a por hullás gyengébb volt s a fenéken a lehullott por több szerves anyaggal keveredett (Diatomea hullákkal és parányi növények elhalt testeivel); a szerves anyag rothadásakor keletkező savas anyagok feltárták a por parányi kovasavas ásványszemeit, agyag keletkezett belőlök. Ha a hulló por nagy mennyiségben száll alá a vízben, a fenék gyorsan növekedik, akkor kevesebb agyag alakul, ha a por hullás gyenge, akkor több agyag alakul. A szerves anyagok kéntartalmú részeinek rothadása alkalmával szulfidok képződhetnek. A tófenekek iszapjainak kékes vagy fekete színe a szulfidoktól ered. Ezek a szulfid sók a föld vastartalmával vaskéneggé, hosszú idő után kristályos vaskéneggé vagyis piritté válnak. Minél lassúbb a tó feltöltése, annál több vaskéneg alakul, ha a tó sekély volt, mocsári vegetáczió, sásos, zsombékos füvek kaptak lábra benne. Az iszapban pedig nagy mennyiségű növényi eredetű szerves anyag s ennek elbomlása után sok vasoxidhidrát halmozódott föl. A vasoxidhidrát beburkolta a vaskéneget, s átitatva egy vékonyabb földréteget, rendesen homokos réteget, összeragasztotta annak szemeit s e helyt vasas homokkőpad alakult. A vaskéneg a kővé vált vasoxidhidrát-burkolatban kikristályosodott, piritté vált. A fenékiszapoknak ebbeli természetét vizsgálva, minőlegesen meghatároztam két fúrás-szelvényben (XIII. és VIII. számú fúrások) a sósavval való kezeléskor a hasonló körülmények között kifejlődő kénhidrogént. A lombikba eresztett salétromsavas ezüsttel itatott szűrőpapir-szelet barnulásának foka szerint, a kifejlődő gáz mennyiségét 0—V fokozatra osztottam. 0 nál a papir fehér maradt, V-nél a papir megfeketedett. Ha a vaskéneg kikristályosodott, akkor nem fejlődött kénhidrogén; a pirit hideg sósavban nem oldódik. A kénhidrogén fejlődés foka rámutat azokra a körülményekre, a melyek között az az illető réteg lerakódott. Sekély vízben, tőzeges környezetben, mocsárvasércz alakul, a melyben a vaskéneg kikristályosodik: ebből az iszapból, ha azt sósavval leöntjük, nem fog kénhidrogén fejlődni. Míg ha mély vízben rakódott le az illető réteg s lerakodása óta mindig vízzel volt borítva, akkor ott a vaskéneg nem fog kikristályosodni s ebből az iszapból sósavval való kezeléskor kénhidrogén gáz fog fejlődni. Egy más kisérlettel továbbá még azt is megtudhatjuk, hogy a homok, a mely az iszapban foglaltatik szárazföldi avagy vizi eredetű-e, hogy t. i. volt-e az iszapba jutása előtt vagy utána a szél mozgató erejének kitéve ? Minden homokszem, a melyet a víz vagy a szél mozgatott, szállított el keletkezésének helyéről, útközben egy kis vasoxidul vagy vasoxidburokkal vétetik körül. A vasoxid-kéreg csak akkor látszik, ha az a homokot megfesti, a vasoxidul kéreg szabad szemmel nem látható. A kénammonium azonban a víztiszta átlátszó homokszemeken is kimutatja a vaskérget, feketére festi őket.
