A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája, Geologiai, petrografiai, mineralogiai és ásványchemiai függelék (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Sommerfeldt Ernő: A déli Bakony bazaltos kőzetein eszközölt petrografiai-kémiai vizsgálatok
A déli Bakony bazaltos kőzetein eszközölt pet r p gr a fiai- kémiai vizsgálatok. ' ' vagy a ritkábban előforduló apatit hátráltatták. Nem ritkán kristályos körvonalak nélküli lemezes típusú kristályos képletekben fordul elő, apró csillogó lapokban és hosszúkás trichitikus csíkokban ; ez utóbbiak néha csomócskákban csoportosulnak, amiknek elrendezésében némelykor hatszögű tengelyrendszer észlelhető. (Tikhegyi kőzet.) Az ilmenit fényelnyelő képessége kétségkívül sokkal csekélyebb a magnetiténál, ami jó ismertető jel ahhoz, hogy a két ásványt, midőn azok vékony példányokban képződtek ki, megkülönböztethessük egymástól. Kissé vastagabb rétegeiben az ilmenit teljesen átlátszatlan, lemezkéi azonban, — még pedig éppen azok, melyek a legtökéletesebben képződtek és élesen hatszögű körvonalúak, -— nem ritkán ; kristályos csillámjai pedig többnyire oly rendkívül vékonyak, hogy vékonycsiszolatai mikroszkóp alatt, nem egészen függélyes állásban átlátszókká válnak, még pedig nagyon jellemzően a réteg vastagsága szerint sötétebb vagy világosabb szegfűbarna színben. Ezek a lamellák polarizált fényben optikai tengelyű testekként viselkednek; észrevehető dichroismust nem mutatnak. Az ilmenit mikrofluktuális elrendezése mindig világosan észlelhető. c) Az ilmenit mechanikus elválasztása a többi kőzetkomponenstől. HOFMANN adatait teljesen megerősíthetem, eltekintve attól, hogy a tikhegyi kőzetet nem ítélhetem meg, mivel ezt a lelőhelyet nem kerestem fel ; másrészt azonban hozzá sem fűzhetek semmit HOFMANN adataihoz, mivel a barna ásványpéldányok túlságos parányiak voltak ahhoz, hogy pontosabb mikroszkopikus és optikai vizsgálatnak vethessem alá őket. Ezért vegyi vizsgálat alkalmazására voltam utalva, ez azonban a kőzetek rendkívül finom szemcsézettségénél fogva nagyon fáradságos volt. Első sorban elektromágnes segélyével választottam szét az elegyrészeket. E czélból az elektromágnes elé erősen változtatható ellentállást kapcsoltam és ismert magnetit és ilmenit anyagon eszközölt próbák segélyével megállapítottam, hogy ezen ellenállásból mennyit kell alkalmazni, hogy első sorban a magnetit lehetőleg izolátlan kiváljék, úgy hogy az ellentállás megváltoztatása után az ilmenit is elválasztassék az augittól vonzás útján; ez utóbbi könnyűnek bizonyul, mivel az ilmenit sokkal mágnesesebb az augitnál, ha az utóbbi nem tartalmaz túlságos sok magnetit-zárványt. Megjegyzendő még, hogy az elektromágnes kellőképpen csökkentett ellenállás mellett majdnem az összes anyagok vonzására képes lett volna és mindenesetre sokkal használhatóbb annál a készüléknél, melyet R OSENBUSCH nyomán leggyakrabban alkalmaznak a kőzettanban. 1 R OSENBUSCH elektromágnese erősen szögletes, eltolható pólus sarui révén sokat veszít erejéből; az én készülékem egészen egy darabból készült és keresztmetszetben mindenütt köralakú. Azonban a megvizsgálandó ásvány megfelelő izolálása egyedül az elektromágnes segélyével lehetetlenségnek bizonyult, amire a kristályok csekély méretei mellett elő lehettünk készülve. Ennélfogva a mágneses elválasztás után — amely csak a teljesen alkalmatlan részecskéket különítette el — a használható kőzetrészeket nehéz fajsúlyú oldatok segélyével kellett szétválasztani. Erre a czélra a ROHRBACHféle elválasztó anyag szolgált. 1 V. ö. WÜLFING-ROSENBUSCH : Mikroskopische Physiographie der Mineralien, 4. kiad. I. köt. 1. rész, 431. 1.
