A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája, Geologiai, petrografiai, mineralogiai és ásványchemiai függelék (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)

Schafarzik Ferencz: A Balatonfelvidéken és a déli Bakonyban található régibb erupcziós kőzetek és néhány szedimentum kőzettani vizsgálata

11 Ugyanennek a kőzetnek finomszemű réteges-palás tufája. A fehéresszürke pelites szövetű anyagban eró'sebb nagyítókkal imitt-amott egyes parallel módon behelyezkedő biotitlemezt és gyéren apró víztiszta kvarczszemcséket látni. Kétséget tehát nem szenved, hogy ez esetben az előbbi biotitkvarczporfir (esetleg porfirit) finomabb szemű hamujával, illetve a belőle keletkezett tufával van dolgunk. Görgetegek a Bakony mioczén (mediterrán) korú kavicskonglomerátumából. Biotit és amfihol tartalmú hiperszthén andezit a Kislődi Csalányosvölgyből. Andezites kőzet, melynek halvány barnásszürke tömött alapanyagából egyes plagioklászok és fekete biotit hexagonok vannak kiválva, sőt a melyben még egyes nagyobb fémfényű fekete m a g n e t i t szemcsék is látszanak. Mikroszkóppal vékonycsiszolatban az elegyrészek két csoportját különböztethetjük meg, ú. m. a porfirosan kiválott fanerokristályokat és az alapanyag ásványait. Az elegyrészek mind üdék. A föl dp át széles ikerlemezei polyszinthetes ikrek, a melyeken az albit és a karlsbadi ikertörvények a dominálok, a perikliné pedig alárendelt. A kristályok külső szegélye zárvány nélküli, tiszta. Feltűnő nagy extinctiójuk szerint e plagioklászok a legbázisosabb plagioklászsorokból valók s nevezetes, hogy külső zónáikrendesen néhány fokkal kisebb kioltást mutatnak, mint belsejök. A színes elegyrészek a biotit, az amfibol és a hiperszthén. Mindezek számra nézve elmaradnak a plagioklászok mögött, a mennyiben csak szórványosan vannak a kőzetben elhintve. Megtartásuk ép és optikai viselkedésük a rendes. A biotit és az amfibol kristályai magmatikusan vannak resorbeálva és különösen az utóbbiakat veszi körül egy magnetitszemcsékből álló koszorú. A hiperszthént csak egy-két egyénben sikerült megpillantanom. Pleochroismusa erős, kioltása egyenes. Az egyik egyéne bastitosan van átalakulva. Ezeken a komponenseken kivül még egyes nagyobb magnesvasszemek is fekszenek az alapanyagban. Az alapanyag alkotásában részt vesznek egyes idiomorf plagioklász mikrokristályok, melyek szintén bázisosak. Színes elegyrészek nem találhatók az alapanyagban, hanem tömör főzömét, apró allotriomorf földpátszemcsék alkotják. Mind a két esetben egy porfirosszövetű kvarcztartalmú plagioklász kőzettel, egy dácz ittál van dolgunk, a melynek azonban a szokottnál szemcsésebb az alapanyaga. Egészben véve ama bolokristályos alapanyagú dáczitokhoz hasonlítana városlődi kavicsaink kőzete, a melyekről ROSENBUSCH H. Elemente der Gesteinslehre czimű munkájának 299. lapján emlékezik meg, és a melyek tipusa gyanánt a kissebesi és pányiki magyar dáczitokat hozza fel például. Látjuk tehát már ezen csupán tájékoztató vizsgálatok alapján is, hogy az eplényi és a városlődi mediterrán kavicsok részint fanerokristályos amfibol andezitek, részint, még pedig úgy látszik, túlnyomó részben d á c z i t o k. Ezen eruptiv anyagok származását kutatva, sehol az említett pontok közelében nem találunk hasonló petrografiai minőségű fiatalabb harmadkori kőzeteket. A visegrádi andezit-