A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája, Geologiai, petrografiai, mineralogiai és ásványchemiai függelék (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Schafarzik Ferencz: A Balatonfelvidéken és a déli Bakonyban található régibb erupcziós kőzetek és néhány szedimentum kőzettani vizsgálata
10 Régibb erupcziós kőzetek és néhány szedimentum kőzettani vizsgálata. törése gyenge, polározási színe kékes. Köztük sok limonitos vagy hematitos petty, só't egészen fekete opák érczkiválás is látható. Piroxén, különösen augit, a mit a kó'zetszemcsékben mint egykor jelenlévőt feltételezni lehet, jelenleg nem látszik, a mennyiben ez úgy mint az egykori üveges alapanyag is zöldes klorittá van átalakulva. Mindezek alapján a jelen kőzet megfelel egy diabás (?) törmelékekből szedimentált pietra verdeszerű zöld tufának. Tufás (márga ?) pala az örvényesi árokból. Sárgásszürke tufás agyagpala. Sósavval nem pezseg, tehát annyi CaCö 3 nem lehet benne, hogy márgapalának minősítsük. Tufás anyagnak látszanak lenni apró fehéres, halványzöldes szemcsék, mindenekfelett azonban sok apró fényes fekete b i o t i t. (Csiszolat nincsen ehhez a kőzethez). Ugyanerről a helyről világos szürkészöld puha, késsel könnyen faragható és simítható kővelő is származik, a melyben sok apró, kissé bronczefényű biotit látszik. Ezenkívül erősebb nagyítású loupéval apró fehéres kaolinos pseudomorfozákat látunk a világoszöldes kővelőszerü alapanyagban. Mikroszkóppal a túlvastag csiszolatban e kőzet különböző hidroszilikátok levelespikkelyes halmazának látszik. Megemlítendő, hogy e kőzet zárt üvegcsőben vizet ad, továbbá hogy apróbb szeme forrasztó cső előtt piszkos fehér gömbbé olvasztható, mely kobaltoldattal megnedvesítve, piszkoskékes színt vesz fel, a mi bőséges aluminium-vegyületek jelenlétére vallana. Egészben nem fogunk nagyon tévedni, hogy ha ezt az erősen megváltozott zöldes kővelőszerü kőzetet egy egykori biotit porfiritból származtatjuk le. Biotitos kvarczporíir, vagy porfirit tufája a tűzköves tridentinusrétegekből a Szentkirályszabadjai Ezerhalmi-pusztáról. Erősebb kézi nagyítóval vagy kisebb nagyításokkal episkopikusan mikroszkóppal vizsgálva a kőzetfelületet, azt főleg egy halványzöldes lágy, bőségesen víztartalmú kővelőszerü alapanyagból állónak találjuk, a melybe porfirosan apró éles biotithexagonok, fehér kaolinosodott földpátok és a halványviolásba játszó, de a mellett teljesen átlátszó apró kvarczszemcsék vannak beágyazva. Ezek a felemlített elegyrészek aprók s alig érik el az 1 mm.-t. A biotitok oszlopos habitusuak és vastag táblácskái rendetlenül fekszenek a kővelőszerü alapanyagban. Szine bronceszerüen változott el. A földpátkristálykák teljesen kaolinosodottak, úgy hogy egykori minémüségére vonatkozólag alig lehet véleményt koczkáztatni A kvarcz ellenben biztosan felismerhető. Átlátszó szemcséi kagylós törésűek, a melyek keresztezett nikolok között élénk interferentia színeket mutatnak. Törésmutatója a monobrombenzolénál (u 1'561) csak valamivel kisebb. A kővelővé átalakult alapanyag legalább 50 °/ 0-át teszi az egész kőzet tömegének. Mindezek alapján kőzetünk alig lehet egyéb, mint valamely savasabb, aprószemü, tömött alapanyagú biotit-kvarcz-porfirnak (esetleg porfiritnek) a darabja.
