A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája, Geologiai, petrografiai, mineralogiai és ásványchemiai függelék (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Vitális István: A balatonvidéki bazaltok
A balatonvidéki bazaltok. 151 gularis ismeretes, úgy, hogy a Tihanyi félszigeten a pontusi rétegek főzöm ét kétségtelenül a Congeria Balatonica és triangularis tömeges fellépésével jellemzett szint rétegei alkotják 1 s BÖCKH JÁNOs-nak az a nézete, hogy a bazalterupczió a pontusi üledékek főzömének lerakódása után vette kezdetét, beigazolódott s közelebbről olyképen fejezhető ki, hogy a bazalterupczió — legalább a Tihanyi félszigeten és valószínűleg az erupcziós terület több más helyén is — közvetetlenül a Congeria Balatonica és triangularis tömeges fellépésével jellemzett üledék főzömének lerakódása után kezdődött meg. 3. Az erupczió időtartama. A Szarkádi szakadóparton a kövületes bazalttufára mintegy 90 czentiméter vastag szürke homok települ közvetetlenül, a melyet ismét 3—4 czentiméter vastag s helyenkint lencsésen kiékelődő bazalttufaréteg takar be. Erre a vékony bazalttufa rétegre megint mintegy 35 czentiméter vastag homokréteg következik s azt újra mintegy 35 cm. vastag s szépen rétegzett bazalttufa takarja be, majd mészkonkrécziós homok s meszes homokkőszerű padok következnek mintegy 2 méter vastagságban, a melyekre megint közvetetlenül vékony lapokra elváló kovás mészpala települ, lencsésen kiékelődő fekvetet, illetőleg takarót alkotva. Ez a település kétségtelenül azt bizonyítja, hogy az erupczió a kövületes bazalttufa lerakódása után legalább is kétszer megismétlődött, hogy a nyugalmi periódusokban körülbelül 1 m. vastag homokszedimentum keletkezett és hogy a tihanyi erupczió cziklus, mely szénsavas forrás-működéssel volt kapcsolatos, posztvulkanikus szénsavas, kovasavas források alakjában fejeződött be, még pedig — mint már fentebb említettük — a felsőbb üledékek szárazföldön (szubérikus módon) rakódtak már el. Hogy a Tihanyi félsziget keleti partoldalainak feltárásaiban is váltakozik a bazalttufával néhány vékonyabb homokos réteg, azt már HOFMANN KÁROLY megfigyelte s LÓCZY is megerősítette, a mint azt már fentebb láttuk. Magam is megleltem ezeket a vékony homokos rétegeket a kolostortól északra, az Ekhodomb alatti részen, a partoldal bazalttufájában és a kolostortól délre a Nyársashegy alatt, a hol LÓCZY is említi. Mind a két helyen világosan látni, hogy erre a vékony homokrétegekkel váltakozó bazalttufára posztvulkánikus forrásokból leülepedett meszes, kovás-meszes és kovás képződmények települnek. A Sághegyen, mint már HOFMANN KÁROLY is említi — agyagos rét egek iktatódnak a bazalttufa közé, a Boglárhegyen meg homok és márgásrétegeket leltem a bazalttufában. Mindebből nyilvánvalóan következik, hogy a bazalterupczió huzamosabb ideig tartott és periódusonként meg-megismétlődött a vulkáni terület más helyein is. A vulkáni erupczió megismétlődésére vall az a körülmény is, hogy a Tihanyi félsziget középső részén, a temető közelében levő murvagödörben, továbbá a sitkei feltárásban, apróbbszemű hamutufa és öregebbszemű bazalttufa, konglomerátum és breccsia meg vízi üledékre valló rétegek váltakoznak. A vulkáni erupczió megismétlődését jelzi a bazalttipusok között fentebb kimutatott viszonylagos korkülönbség is, mely a Tátikahegyen a legpregnánsabb. 1 Más munkámban (A tihanyi Fehérpart pliocénkorú rétegsora és faunája. Földt. Közi. XXXVIII. k.) mutattam ki, hogy a Fehérpart rétegeinek a főzöme is idetartozik és hogy az ú. n. „congeria rhomboidea-szmt" ott nincs meg, mint dr. LÖRENTHEY vélte.
