A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája, Geologiai, petrografiai, mineralogiai és ásványchemiai függelék (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)

Laczkó Dezső: Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása

1 2 Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása. A litéri hasadék útját BÖCKH művéből is ismerjük (i. m. 33. 1.) s itt csak azt jegyzem meg, hogy pét-ösküi részletéből ágazik ki a veszprémi törés. A kiágazás pontja Öskü községtől keletre emelkedő Péti-hegy nyugati lejtője. Útjában Öskü és Sóly között a Jáksoma és Őrhegy nevű magaslatok északi lábánál halad el, majd átlépve a sólyi haránttörést, a Magyarmalom mellett húzódik fel a hajmáskéri Berekaljára. Délnyugati útját ezentúl a Séd medre jelöli, csaknem egészen Kádártáig. Kádártán túl nekivág Veszprém városának s azt egy gyengén délnek domborodó ívben kettészelve a Sashegy táján ismét a Sédmederbe lép és Márkot elhagyva, alkalmasint a Séd szentgáli vízválasztó án csap át a Bakony északnyugati lejtőire. Vele csaknem párhuzamos a valószínűleg Várpalota felől húzódó pap od aljai törés, a mely észak felől egy 4"5 km. széles és 28—30 km. hosszú és Várpalotától Herendig, sőt talán azontúl is húzódó horpadást kisér végig. Ez a törés végig dolomitban halad s így nyomait a kőzetkoptató tényezők teljesen elmosták. Közte és a veszprémi törés között terjeszkedő horpadás a bakonyi hegységállvány legmélyebb részeinek egyike. Ezen behorpadt dolomitmezővel párhuzamosan és tőle északnyugatnak terjeszkedik a szintén horpadt felületű zirczi plató, a melyet a Kisalföld felől a kisbérsomlyói törés határol. Ez utóbbi képezi egyszersmind az egész röghegység északnyugati peremét. Figyelemre méltó jelenség, hogy ezen hosszanti törés, illetőleg vetődésvonalak által elhatárolt táblák relativ magassága délről északra haladva fokozatosan csökkenik. Ez természetes következménye annak a körülménynek, hogy a kétfelől kifejlődött ferde oldalnyomás ereje a torlódó táblatömeg belseje felé csökkent. Ezen csökkenés abban a jelenségben nyer kifejezést, hogy az egyes hosszanti törésekből felvetődött tömegeknek vastagsága fokozatosan kisebbedik, a mit a következő táblázat szemléltet: A felmerült tábla alapja : Paleozoi (?) fillitek Perm Alsó triász felső szintája A felső triász középső szintája A felső triász felső szintája. Az, hogy a Kisalfölddel határos tábla, a mely a vele délről szomszédos táblával egy szinklinálisban összehajlik, a torlódó, illetőleg kiemelkedő kőzetzónáknak aránylag legmagasabb tagjaiból áll, a mellett látszik bizonyítani, hogy az északi kisebb masszívum sülyedése a délié mellett elmaradozott s hogy így inkább a délkélet felől ható erő vette fel a pozitív nyomás szerepét. Nevezetes jelenség továbbá még az is, hogy a Magyarországi-középhegység ezen részének felépülésében a táblaforma rögök felvetődése mellett a hullámos felgyűrődésnek csak gyéren találjuk nyomát. Szűkebb területünkön,pl. a litéri s eleinte félig átforduló hullámon kívül a lánchegységre jellemző boltozatos felhajlások vagy teknőforma lemélyedések mondhatni teljesen hiányzanak. A mit pl. MOJSISOVICS a maga II. szelvényében szinklinálisnak tart, az voltaképen nem egyéb, mint egy felvetődött tábla peremének eg}' másik vetődéssel szomszédos és csak igen szűkös határok közt érvényesülő felhajlása. A rétegeknek gyengén hullámos felhajlásával azonban többször találkozunk; de az ily lankás boltozatokat is táblaforma rögökre törve találjuk (1. a VIII. szelvényt). Végül a folytatólagos nyomás hatása alatt álló I. A balatoni és litéri törés közében II. A litéri és veszprémi törés közében . III. A veszprémi és papodaljai törés közében . IV. A papodaljai és zirczi törés közében . V. A zirczi és kisbér-somlyói törés közében .