A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája, Geologiai, petrografiai, mineralogiai és ásványchemiai függelék (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)

Laczkó Dezső: Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása

1 2 Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása. táblák összetorlódásával karöltve járó rácsuszamlások sem ritka jelenségek (1. a VI., XV. és XVI. szelvényeket). Hegységünk ezen sajátos tektonikájának a megfejtésére alkalmas magyarázatul kínálkozik a nyomás alá került rétegek anyagának eltérő merevségi foka. A Bakony klasztikus és így könnyebben gyűrődő lerakodásai ugyanis aránytalanul vastagabb mész- és különösen dolomittáblák közé vannak fektetve. Ezeknek a tábláknak a merevsége okozhatta, hogy az oldalt ható hegységképző erő, kivált kis területeken, nem tudott jelentősebb réteghullámokat felnyomni, hanem többnyire csak feltöréseket eredményezett, a melyek a képződő boltozat tengelye hosszán futnak végig ; továbbá harántrepedezést s ezzel karöltve eltolódásokat okozott s ezen kétféle irányú mozgás összhatása folytán végül táblatorlaszokat emelt. Érdekes tünemény még a dolomitok közé települő klasztikus kőzetzónák (pl. az alsó és középső triaszban a lemezes szerkezetű és túlnyomóan márgás lerakodások) anyagának sokszor apróra gyűrődött állapota. Ez a gyűrődés bekövetkezhetett mindjárt a réteg lerakodása után is és pedig a szilárdulási folyamat következménye gyanánt; vagy az eltolódás folyamatának a következménye is lehet. De nem lehetetlen az sem, hogy az csak felszíni jelenség, a mely esetben azt a beszivárgó s oldatokat hordó víz anyagszaporító hatásának kell betudni. A függélyes tagozódás kialakulására feltűnőbben befolyó haránttörések első sorban a BÖCKH és HOFMANN által megállapított ama törésvonalak, a melyek a bakonyi bazaltfeltódulások központjait kötik össze s a melyek közül különösen kiemelendők a szigliget-tátikai és a kővágóörs-agártetői törések, mint a melyeknek mentén a Balatonfelvidék alsó triaszkorú tagjainak egy része alámerül; azután a tihanykabhegyi, a melyeknek útjába a pécsölyi nagy diszlokáczió esik. Nevezetes, bár ma már inkább csak a belső szerkezetet érintő törésvonal az, a mely Szentkirályszabadja felől Kádártán át felhúzódik Zircznek; sőt úgylátszik a Czuhapatak medre irányában kivág egészen a pannonhalmi dombvidék alá, a mennyiben a Bakonynak zircz-varsányi ágában való folytatódását az ott elhúzódó kőzetzónák folytonosságának ismételt megszakadásával csakugyan ki lehet mutatni. Megjegyzem, hogy az 1901 február 16-iki bakonyi földrengés terjedésének hossziránya szintén ezen törésvonal irányának északnyugati folytatásába esett.

1 Megemlítendők még a Bakonyhegységnek határát vető keszthely-szőllősi és székesfehérvár-kisbéri törsvonalak. Az imént felsoroltakon kívül, a mint arról a földtani térkép is tanúskodik, még számos más hosszabb-rövidebb, de orotektonikai szempontból kevésbbé jelentős hasadás darabolja föl kivált a Balatonfelvidéket. A Balaton északi peremén húzódó triaszmagaslatok harántrepedezett voltáról LÓCZY is megemlékezik a Balaton geologiai történetéről közölt egyik ismertetésében (Földr. Közi. 1894. III. f.). * A következőkben szűkebb felvételi területem hegy- és vízrajzi viszonyairól akarok még röviden megemlékezni, a mit kivált a terület geologiai képének kiegészítése érdekében tartok kívánatosnak. Ez a terület a tágabb értelemben vett Bakony központi részét öleli fel s így felerészben a tk. Bakonyhegységhez, felerészben pedig a Balatonfelvidékhez tartozik. 1 Földtani Közlöny, 1901. XXXI. 159. 1.