A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája, Geologiai, petrografiai, mineralogiai és ásványchemiai függelék (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Vitális István: A balatonvidéki bazaltok
141 Melanopsis gr ad ata FUCHS. Bitliynia ? margaritula FUCHS. Neritina (Clithon ) Radmanesti FUCHS Planorbis sp. héjakat. Mindezek, a Neritina sp. kivételével, megvannak az erősen meszes márgapalában is, de többnyire csak lenyomatokban. A Melanopsis Entzi-nek a LÖRENTHEY által lerajzolt tüskés és simahéju példányai egyaránt megvannak. A tüskéseket határozta HOERNES M. dr. M. Stnri-nak s a simákat M. bnccinoidea-nak. Úgy, hogy minden valószínűség szerint ez az a kövületes mészpala, a melyről ZEPHAROVICH szól, mondván, hogy „ez a Tihanyi édesvízi mészkő és kvarczit legmélyebb tagja és hogy ez fekszik közvetetlenül a bazalttufán". Azt azonban, hogy ez a kövületes édesvízi mészkő közvetetlenül a bazalttufán fekszik-e vagy még a bazalttufa alatt, nem tudtuk akkor LÓCZY LAJos-sal egyetértően eldönteni. Néhány lépéssel feljebb ott látni az édesvízi képződés második tagját: a leveles kovás-mészpalát is, melyre a meszes forráskvarczit települ. Ennek a leveles, kovás mészpalának a helyzetét az édesvízi mészkőhöz és a bazalttufához szintén nem tudtuk egyértelműen megállapítani. LÓCZY LAJOS elválasztandó nak tartotta az édesvízi mészkövet, amely nézete szerint a bazalttufa között fekszik, tehát annak felette fekvő rétegeinél idősebb és a forrás képződéseket, melyeknek meszes és kovás részeit egyaránt a bazalttufánál fiatalabbnak tartotta; én ZEPHAROVICH nézetéhez csatlakozva az édesvízi mészkövet és a forráskvarczitot összetartozó képződésnek véltem és mind a kettőnek a keletkezését a bazalttufaerupcziókkal egyidejűleg megindult és a bazalttulaerupcziókat követő szénsavas és kovasavas forrásokkal hoztam genetikus kapcsolatba ügy, amint azt már a Földtani Társulatnak 1907. év május 1-én tartott szakülésén kifejtettem. LÓCZY LAJOS azóta többször felkereste ezt a helyet s újabb megfigyeléseit a következőkben közli: „Az édesvizi mészmárga alatt is, felett is bazalttufa nyugszik és a kovás forrásmészkő gejzirkúpja csak a bazalttufán következik. Az Akasztó és a Nyársashegy közötti nyereg rétegsora a következő. Az alsó (Congeria Balatonica) homokra kövületes bazalttufás agyag, erre kövületes édesvizi mészkő települ. E felett ismét bazalttufás agyag, bazalttufa következik s a rétegsort leveles mészpala s gejzirit fejezi be. Az édesvizi mészkő, tehát — írja LÓCZY LAJOS — bazalttufa közé csekély magasságban a pontusi-pannóniai agyag felett telepedett és a felette vastagabban következő délnek kiékelődő bazalttufa választja el a kovás forrásmészkőnek a felszínen levő erupcziós kúpjától. A hévvizi kovás mészkövet, mint a bazalterupcziók elhalásának terményét, mely temérdek erupcziós kűpban izoláltan elhintve található a Tihanyi félszigeten, a bazalttufa alatt avagy ebben mutatkozó márgás kövületes édesvizi rétegektől külön választandó képződménynek tartom és a Budai hegységben, a Svábhegyen elterülő édesvizi mészkővel azonosítom. Mig a forrásmészkövet kvarczitos, kovás részeivei a kisczelli és budai várhegy pizolitos mészkövével egyenlősítem. Nézetem szerint tehát, így fejezi be LÓCZY közlését — a mészmárgák idősebbek és egyidősek a bazalterupcziók kezdetével, a kovás mészkövek pedig posztvulkanikusak." Ezek szerint a fentebb ismertetett kérdés meg van oldva. Az Akasztó és a Nyársashegy közti nyereg kövületes édesvizi mészköve a közölt rétegsor szerint a bazalterupczióval egyidős üledék, ami azt a nézetemet, hogy az édesvizi meszes
