A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája, Geologiai, petrografiai, mineralogiai és ásványchemiai függelék (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Vitális István: A balatonvidéki bazaltok
142 A balaton vidéki bazaltok. márga és mészkő a bazalterupczióval kapcsolatosan felfakadó szénsavas forrásokból nyerte mésztartalmát, megerősíti. Véleményem szerint a meg-megismétlődött bazalterupcziók szénsavas forrásokkal voltak kapcsolatban, a melyeket kovasavas források váltottak fel s a posztvulkáni tevékenység velők fejeződött be. Ezen a helyen azonban ZERHAROVICH egyik állításáról sem lehet közvetetlenül meggyőződni. De hogy, nézetem szerint, ZEPHAROVICH mindkét állítása helyes, arról meggyőződtem a félsziget más helyén, így különösen az Akasztódomb alján, a felsőszarkádi szakadópartokon és az Ekhódombon. Az Akasztódomb édesvízi kvarczitból áll, vagyis ZEPHAROVICH értelmében az édesvizi (meszes) képződések legfelsőbb tagjából. Ha már most az Akasztódombról óvatosan leereszkedünk a meredek Fehérpart déli oldala mellé, azt vehetjük észre, hogy az édesvízi kvarczit fekvője felé meszesebb s palásabb, alatta kövületes homokos márga fekszik, a mely a Fehérpart homokjára települ közvetetlenül. A homokos márgában itt is sima és tüskés Melanopsis Entzi-k, Neritina-k vannak Limnocardiumokkal meg Micromelania laevis és M. Schrvabenaui-val. E helyen, valamint a Felsőszarkádi parton is, a melyről még alább bővebben szólok, látni való tehát, hogy az édesvízi meszes képződések és a kvarczit ZEPHAROVICH nézete szerint, a melyet én is elfogadok, összetartozó képződések, de míg az alsóbb, meszes tagokban az említett két helyen elég bőven lelhetők kövületek, a felsőbb, kovás féleségekben, a melyeknek a bazalttufára való települését BEUDANT óta minden szerző elismerte, a mint hogy arról a félsziget északi felén közvetetlenül meg lehet győződni több helyen, nem volt eddigelé ismeretes fosszilia. Az Ekhodombon azonban a bazalttufára fekvő, kissé meszes kvarczitpalában megleltem a Bithynia Brusinai HALAV-OÍ úgy, hogy a kvarczitos féleségek sem mondhatók tökéletesen kövületnélkülieknek. Az édesvízi meszes képződésekben foglalt s fentebb felsorolt fossziliák azonban nem határozzák meg egész élesen a kort, mert hiszen előfordulnak azok a felső pontusi korú rétegekben is, meg a levanteiben is, úgy, hogy a bazalttufa felső határa ezen az alapon nem szabható meg elég pontosan. HOFMANN KÁROLY azon érvének, 1 hogy a Tihanyi félszigeten „a templom közelében levő parton a tufa-összlet szépen rétegzett lapilli- és hamupadjai közt egyes fekvetek figyelhetők meg, melyekben a vulkáni anyag mellett homokszemcsék és csillámpikkelykék annyira bővelkednek, hogy ezáltal ezen fekvetek a tufa alját alkotó congéria-honiokhoz igen hasonló kinézést öltenek" és hogy a „Sághihegy . . . éjszaki oldalán levő tufarészletben a szépen rétegzett hamu- és lapillifekvetek néhány papirnyi vékony, zöldes, agyagos fekvettel váltakoznak, melyek telve vannak fehér, laposan fekvő épp oly csillampikkelykékkel, minők a congéria-homokban bőségesen fordulnak elő", az a sebezhető része, hogy ezen homokos és agyagos, közbetelepült, fekvetekben fossziliák nem ismeretesek. Ugyanez hozható fel BÖCKH JÁNOS azon megfigyelésére, hogy a Boglárhegyen, a pontusi homokon egészen elszigetelten kiemelkedő bazalttufát homok fedi, 2 minthogy kövületek hiányában maga BÖCKH sem győződhetett meg biztosan afelől, vájjon ez a vékony homoklepel eredeti congeriahomok-e még ? 3 1 A déli Bakony bazaltkőzetei 428. 1. 2 Ezt a megfigyelést egyébként az újabb feltárások adta tapasztalatok a 131 oldalon közlöttek szerint lényegesen módosítják. — Lóczv. 3 I. m. 106. 1.
