A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája, Geologiai, petrografiai, mineralogiai és ásványchemiai függelék (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Laczkó Dezső: Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása
1 2 Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása. tartozik. Annyit azonban mégis meg kell jegyeznem, hogy legújabban DIENER 1 már magáról az egész alpesi hegyrendszerről is kétségbe vonja, hogy az egy egyoldalú nyomás következtében jött volna létre s inkább hajlandó feltenni azt, hogy e hegyrendszer is épúgy, mint LÓCZY szerint a dunántúli középhegységek két megmerevült és sülyedő tábla közé szorult és így kétfelől ható oldalnyomás 2 következtében feltornyosodó hegységvonulat. Magát a Bakony és az Alpok közötti kapcsolatot illetőleg DIENER ugyan SUESS nézetéhez csatlakozik, midőn a Bakonyt a Drávavonulat folytatásának tekinti, azonban szükségesnek tartja hozzátenni, hogy ezen hegységnek az Alpok hegyrendszeréhez való csatlakozását biztosan kimutatni sehol sem lehet. Egyébként, hogy a bakonyi szintájváltozások s így maga az eredeti szülőok még ma sem szünetelnek teljesen, azt éppen a legfiatalabb neogénkorú lerakodásoknak itt-ott hajolt helyzete és az eddig megfigyelt bakonyi földrengések is bizonyítják, a melyek esetleg maguk is újonnan keletkező törések, vagy vetődések következményei, miután rendszerint szintén a hegységben uralkodó tektonikai vonalak irányával esnek eg ybe vagy terjeszkednek párhuzamosan. Veszprém tágabb környékének geomorfologiája. (Lásd a II. táblán levő geologiai térképet). Ezeknek előrebocsátása után rátérhetünk szorosabban kijelölt bakonyi területünk külsejének leírására s azután azon tapasztalatok közlésére, a melyeket a Bakony ezen központi fekvésű részének szerkezeti viszonyairól összegyűjtenünk sikerült. Az egész Bakonyhegység egy hosszúkás, délnyugatról északkeletnek helyezkedő és számos részletre szakadott rög, a melynek északnyugati felét inkább fiatalabb mezozóos és kainozóos lerakodások, délnyugati részét pedig régibb mezozóos kőzetek alkotják túlnyomóan. Az egész rögöt széltében-hosszában a törésvonalak egész rendszere hálózza be. A hosszantfutók iránya egészben véve párhuzamos a rög hosszabb átmérőjével, vagyis északkelet-délnyugati; a harántrepedések iránya pedig amazokét többnyire merőlegesen éri, tehát északnyugat-délkeleti. A hosszantfutó repedéseknek a hegység belső tagozódásában is nagy szerep jutott, míg a harántrepedések inkább csak a rögrészletek határainak megalkotásához járulnak hozzá. A feltűnőbb hosszirányú hasadások a következők: a balatonmenti, a litéri, az öskü-veszprémi, a melyet a rövidség okáért „veszprémi"'-nek fogok nevezni; azután palota-rátót-herendi, röviden papodaljai; a csernye-, zircz-, ajkai és a kisbér-somlyói. Ezek közül a balatonmenti törés az, a melynek hosszában felmerültek az eddig ismert legrégibb bakonyi szintájak, legalul a már permhez tartozó verrucanóval, sőt -— a mint LÓCZY szóbeli közléséből tudom — alkalmasint még paleozoi (?) fillitekkel és konglomerátumokkal is. Ezen töréstől északra fejlődött ki a litéri és még északabbra a veszprémi hasadék. Ezekabalatonmentivel egyetemben megvetették a bakonyi nagy triász plató déli felének az alapját. A litéri törésvonal SSW-nak, míg a veszprémi inkább WSW-nak irányul olyképen, hogy keletfelé a balatonmenti főtörésvonallal kon\ rergálnak, nyugat felé pedig mindinkább széthajtanak. 1 C. DIENER : Grundlinien der Struktur der Ostalpen; Petermanns Mitteilungen. Gotha. 1899. 45. kötet, 212. 1. 2 Az oldalnyomás eddig vitatott horizontális irányáról lásd L. WAAGEN Wie entstehen Meeresbecken und Gebirge? Verhandl. d. geol. Reichsanst. Wien. 1907. 99. 1.
