A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája, Geologiai, petrografiai, mineralogiai és ásványchemiai függelék (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Vitális István: A balatonvidéki bazaltok
IX. FEJEZET. A BAZALTOS ERUPCZIÓK KORA. 1. Az erupcziók korára vonatkozó nézetek. A Baloton-vidék bazaltjainak és bazalttufáinak a korát a település és a zárványok alapján mindazok igyekeztek meghatározni, a kik e vidék geológiájával foglalkoztak. A településre vonatkozó első adatokat BEUDANT klasszikus művében találjuk. BEUDANT tételeit a korra vonatkozólag a következőkben foglalhatjuk össze. 1. A bazaltpatók egyrészt Vindornyaszőlős és Zsid. másrészt Monostorapáti és Kapolcs vidékén észlelt település szerint a lignites agyagon és homokon („sables et grés á lignites") terülnek el. 2. Az elszigetelt bazaltkúpok, a melyek meredeken emelkednek ki a síkságból, illetőleg a homokhalmok közül nem engedik felismerni azt a kőzetet, a melyen települnek. 3. A tufa vagy a bazaltra támaszkodik, vagy egészen rajta terül el. 4. A Tihanyi félszigeten a tufán malomkőkvarczféleség („roche siliceuse") fekszik, a mely talán a nagyvázsonyi limneus-os mésszel („le calcaire á lymnces" vagy mint a VII. tábla szelvényein nevezi „calcaire á helices, planorbes etc.) egykorú. 1 Alig vonható kétségbe, hogy BEUDANT a lignites agyag és homok alatt, a melyet ő a montmartri durva homokkővel, a molassal, vett egykorúnak, a Balaton-vidék congériás rétegkomplexusát értette, noha jóval tágasabb értelemben. A Congeria ungula caprae, MÜNST. csőrmaradványait, a balatoni kecskekörmöket, azonban júrakori ostreatöredékeknek hitte s a Tihanyi félszigeten jura meszet helyezett a bazalttufa fekvőjébe. A bazalterupcziók eredményezte kőzetek fekvőjének pontosabb kormeghatározása a Congeria-nem felállításával s a Congeria-fajok pontosabb tanulmányozásával kapcsolatos. A Congeria-nemet PARTSCH állította fel még 1835-ben s egyben két fajt is leírt t. i. a Congeria triangularis-t és a CongeriaBalatonica-1. ZEPHAROVICH 1856-ban felfedezte a Tihanyi félsziget keleti partján, az Akasztódomb kúpja alatt „nem messze attól a helytől, a hol a homokkövet betakaró bazalt1 I. m. II. k. 508—511 1. V. ö. még a VII. lap. szelvényeit, a hol az egyes adatok részletesebb tárgyalásainak a helyei is megvannak jelölve.
