A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája, Geologiai, petrografiai, mineralogiai és ásványchemiai függelék (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)

Laczkó Dezső: Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása

1 2 Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása. tatásának tekinti.

1 SUESS tudvalevőleg az Alpok hegyrendszerét egyoldalú és egészben véve délről északra egymásra torlódó lánczhegységek sorozatának tartja. Szerinte ezen lánczok vagy hullámok sorozata, illetőleg redőzete az anyahegységtől a régi masszívumok által emelt gátak fokozatos elsimulása következtében több sugárban legyezőszerűen szétválik. Azt is mondja, hogy ezen egymástól távolodó sugarak egyikét azon hegycsoportok képezik, a melyek délnyugaton a Bakony közvetítésével az Alpok déli mellékövéhez kötődve északkeleti irányban sorakoznak egészen a Sajó áttöréséig.

2 Ezt a hegysorozatot HAUER „Magyarországi-középhegység" neve alatt foglalta össze. Miután az alpesi hegyrendszernek ezen ága magát az anyahegységet éppen a Bakony közvetítésével közelíti meg, joggal kereshette SUESS az utóbbiban is ama törvényszerűség kifejeződését, a mely szerinte az anyahegységnek felépülésében megnyilatkozik. És az akkori adatok, a melyekből SUESS a Bakonyra nézve az egyoldalú lánchegység keletkezési elméletének támogatását meríthette, csakugyan a mellett szóltak, hogy a Bakony is, mint a többi alpesi redő, szintén egyoldalúan emelt lánchegység, a melynek legmélyebb, tehát legrégibb részletei az alpesiekhez hasonlóan a déli peremen futó főtörésvonal mentén találhatók, míg a fiatalabbkorú tagok egészben véve a lánc északi széle felé hajló düléssel fokozatosan követik egymást. Azonban SUESS a Magyarországi-középhegység főtörésvonalának nyomozásában már nem követi HAUER-Í, hanem ezen vonal útját Fridau, Pettau, Feistritz, Weitenstein felé a Stájerország déli szélétől egészen Tirolig terjedő mezozóos hegységhez vezeti át, tehát a Bakonyt s vele magát az egész sorozatot legalább a Duna visegrádi áttöréséig a Karniai-Alpok és a Karavankák folytatásának tekinti.

3 SUESS ezen munkájában még oly jelenségekre is utal, a melyekből következtethetni, hogy a középmagyarországi és a dinári vonulatok közé egy idegen, régi masszívum helyezkedik.

4 Végre HOFMANN mindkét felfogástól eltérőleg az Alpok és hazánk e középhegysége közötti kapcsolatot a rokon eruptiv kőzetek nyugati folytatódásának irányában a Rába és Mura közt elhúzódó Dobrai-hegycsoportokban véli felismerni,

5 míg ugyanakkor a Horvát-Szlavonországi hegycsoportokkal a velők egyezően csapó Pécsi-hegységet köti össze. (Ft. Közi. 907. 112. 1.) SuESsnek az Alpok egész hegyrendszerének keletkezéséről felállított s általánosan elterjedt ezen magyarázata mellett azonban nem szabad más s ugyancsak figyelemre méltó jelenségekről megfeledkezni, a melyek a Bakonyhegységnek az alpesi hegyrendszertől független keletkezésére utalnak. LÓCZY LAJOS 1898-ban a magyarhoni földtani társulat decemberi szakülésén,

3 utalva SCHAFARZIK FERENCZ azon megfigyelésére, hogy az általa vizsgált nyitramegyei hegységek mind vetődésekkel határolt röghegységek, a különböző korú rétegek egyirányú dőlésével, hangsúlyozza, hogy ezen hegységeknek épúgy, mint a Bakonynak és az Esztergomi-hegycsoportnak szoros értelemben vett lánczhegység jellege nincsen ; valamint kiemeli még azt is, hogy általában a magyar alföldeket szegélyező hegységek az Alpok hegyrendszeréhez nem tartoznak. Ezen kétféle felfogás érdemszerinti megvitatása az én munkám keretébe nem 1 D STUR : Geologie d. Steiermark. Graz. 1871. 131. 1. 2 E. SUESS : Das Antlitz der Erde. I. k. 303. 1. 3 U. o. 42. 1. 4 U. o. 354. 1. 5 HOFMANN K.: A Déli-Bakony bazaltkőzetei; A magy. kir. Földt. Int. Évkönyve III. 519. 1. Földtani Közlöny 1898. XXVIII. 369 1.