A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája, Geologiai, petrografiai, mineralogiai és ásványchemiai függelék (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Vitális István: A balatonvidéki bazaltok
100 ZEPHAROVICH lovag, a Tihanyi félsziget geológus monografusa, oly annyira kétségtelen víziüledéknek vélte a bazalttufát, hogy S IGMUND dr. állításának a czáfollísát is feleslegesnek vélte. 1 O főleg a bazalttufában található nagy agyagpala „hömpölyök" alapján, a melyekről ugyanazt hitte, a mit már BEUDANT is hangoztat, hogy t. i., csak nagyon messze vannak szálban, azt következtette, „hogy az a víz, a melyben ez a tufa lerakódott, messze terjesztette partjait, zivataroktól látogatott tó volt, a melyben nagy hömpölyök nagy távolságra vitettek el". 2 Utána veti azonban már ZEPHAROVICH is, hogy más nézet ezeket a hömpölyöket a mélyből felragadottaknak tekinti. 3 S TÄCHE dr. 1861-ben észrevette, hogy a szigligeti Várhegy bazalttufáját bazalttelér szeli át. Ennek a megfigyelésének az alapján ő mutat rá először a bazalttufa egy részének a bazalttal való szoros kapcsolatára, azt írván, hogy nem tartható fenn BEUDANT és ZEPHARovicH-nak az a nézete, hogy a tufa nem áll összefüggésben a kompaktus bazalttal. 4 BÖCKH JÁNOS részletesen járván be a Déli Bakonyt, azt tapasztalta, hogy BEUDANT állításával szemben épen ellenkezőleg a bazalttufa csak igen kevés helyen lép fel egyedül s hogy éppen azoknak a helyeknek a száma csekély, a hol a bazalt tufával nem áll kapcsolatban. 5 Ezen utóbb említett helyek közé tartozott napjainkig az a hely is, a hol az a kérdés: összefügg-e a bazalttufa a bazalttal, felvetődött t. i. a Tihanyi félsziget. Sem a régibbi sem az újabb megfigyelők nem találtak itt bazaltot. A Kis-Erdő pinczegödrének az állítólagos bazalttelérét ugyan én sem leltem meg, de a félsziget északi csücskén, a Dióshegy tetején, felfedeztem egy kis szálban álló bazaltos (limburgitos) kőzettömeget, a mely mintegy nyakát alkotja a bazalttufán áttörő s felszínre jutott bazaltos magmarészletnek. Ezzel a felfedezéssel a hosszasan tartó vita véget ér, hiszen, a mi különben sem lehetett BÖCKH J. és HOFMANN dr. vizsgálatai óta kétes, bebizonyosodott, hogy a bazalttufa a bazalttal a legszorosabb genetikai összefüggésben áll magán a Tihanyi félszigeten is. Milyen erős volt BEUDANTnak és ZEPHAROVICHNAK az a nézete, hogy a bazalttufa fiatalabb mint a bazalt, mutatja S TÄCHE dr. nyilatkozata. S TÄCHE dr. ugyanis, bár ő fedezte fel a tufát átszelő bazalttelért Szigligeten, azt mondja, hogy a bazaltok főtümegét ő is idősebbnek tartja a tufánál. 6 BÖCKH JÁNOS az első, a ki, miután kimutatja BEUDANT tévedését a kapolcsi bazalttufa településére nézve, 7 a bazaltokról kategorikusan jelenti ki, hogy „határozottan valamivel fiatalabbak", mint a velük kapcsolatosan előforduló „bazalttufák és — konglomerátok." 8 Hogy a Balatonvidéken „valódi vulkáni tufákkal van dolgunk", azt HOFMANN dr. hangoztatta s fejtette ki először egész határozottan. 3 1 ZEPHAROVICH i. m. 334. 1. 3 U. o. 348. 1. 3 I. m. 348. 1. 4 STÄCHE G . dr.: Basaltterrain am Plattensee p. 147. 5 i. m. II. r. 103. 1. 6 STÄCHE G. dr. : Basaltterrain am Plattensee p. 148. 7 I. m. II Rész 104. 1. 8 U. o. II. Rész 104. 1. 9 A déli Bakony bazaltkőzetei 468. 1.
