A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája, Geologiai, petrografiai, mineralogiai és ásványchemiai függelék (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Vitális István: A balatonvidéki bazaltok
249 A balaton vidéki bazaltok. HOFMANN K. dr. egyenesen tufavulkánokról szól, a melyek nyílt kráterrel maradtak fenn. „Az ilyen tufavulkánnak — írja — valóban remek romja — a tihanyi hegység után a legszebb — az a körded tufadomb, a mely Sitkétól délre emelkedik". 1 Ezekről a tufavulkánokról megemlékeztem már más helyeken s a Magasi-halmokról szólva, leírtam már azt az egy tufavulkánt, a hol a bazattufa, konglomerátum és — breccsia periklinális felépítése módot nyújt az egykori vulkán rekonstrukcziójához. A bazalttulával kapcsolatosan kell megemlékeznünk arról a kérdésről is: víz alatt vagy szárazon halmozódott-e fel a Balatonvidék bazalttufája? A Tihanyi félsziget szakadó partjain és a Balatonmellék sok más helyén is nagyon szembetűnő a bazalttufa rétegzettsége (41. ábra). HOFMANN KÁROLY dr. ezen az alapon, valamint azon megfigyelése alapján is, hogy a Sági-hegy északi oldalán a tufával papirvékonyságú agyagos rétegek váltakoznak, a Tihanyi félsziget keleti partoldalának a lapilli- és hamupadjai között meg — mint már ZEPHAROVICH is kimutatta — a congeria-homokhoz igen hasonló padok találhatók, arra következtetett, hogy a bazalttufa legnagyobb része víz alatt rakódott le. Támogatta őt e nézetében az is, hogy Szigliget és Hegyesd bazattufájában palagonitot fedezett fel, a melyről W ALTERSHAUSEN vizsgálatai alapján még akkor azt hitték, hogy képződése tengerbe hulló tufához van kötve. HOFMANN KÁROLY dr. a víz alatt való képződés alól csak a triaszplatón emelkedő Kis-Hegyestű és a zánkai Kopaszhegy hátán ülő kis tufadombot vette kivételnek. 2 S IGMUND A: „Die Basalte der Steiermark" czímű dolgozatának összefoglaló részében 3 kétségbevonja bazalttufáink víz alatt való lerakódását s a szárazon való felhalmozódás mellett foglal állást, mert a rétegzettség — írja — nem okvetlenül a vízben való lerakódás jele, minthogy a subaerii felhalmozódott tufákon is észlelhető rétegzettség és különben is rétegzetlen tufák is lelhetők a Bakonyban. Utal arra is, hogy a palagonit primaer hamurészecskének és lapillinek bizonyult az újabb vizsgálatok világításában. A tufával váltakozó csillámos, agyagos-rétegekről meg azt jegyzi meg, hogy azok olyan rétegből származhattak, a melyeket az erupczió áttört s finoman felaprózott. Végül felveti S IGMUND dr. azt a kérdést, hogyan egyeztethető össze a víz alatt való lerakódással a szerves maradványok absolut hiánya? S IGMUND dr. érvelésének ez az utóbbi, kétségtelenül legerősebb negativ ellenérve azonban immár megdőlt, minthogy a Tihanyi félszigeten, különösen a Szarkádi szakadó partokon, nagy mennyiségben gyűjtöttem kövületeket a bazalttufában. S IGMUND dr.-nak azt a feltevését hogy a bazalttufában észlelt vékony, csillámos agyag- és homokrétegek az áttört rétegből származnának, nem fogadhatom el, mert hisz akkor ezeknek a rétegeknek bazaltos törmelékkel: lapillikkal, hamurészekkel kellene nagy mértékben keverve lenniök. Az erupczió alkalmával áttört pannóniai korú agyag és homokrétegekből ismerek ugyan egyes lencsés fekveteket, pl. a Szentgyörgyhegyen s a sümeg-prágai bazaltbányában, a melyekről már fentebb bővebben szóltam, ámde ezeket a feltóduló bazaltos magma emelte fel. A palagonit primér hamu illetve lapilli levén, érvül sem pro, sem kontra nem hozható fel. A rétegzettséget is neutrális érvnek vehetjük, noha mégis csak inkább a víz alatt való felhalmozódásra vall 1 I. m. 450. 1. 2 HOFMANN K. dr.: A szigligeti bazalttufák és a leányvári bazaltbreccsia palagonit tartalmáról. A M. Földt. Társ. Munkálatai IV. k. 36—40. 1. Pest. 1868. 3 TSCHERMAK'S Min. u. Patr. Mitteil. (Neue Folge) XVIII. Bd. p. 403.
