A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája, Geologiai, petrografiai, mineralogiai és ásványchemiai függelék (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Vitális István: A balatonvidéki bazaltok
A halatonvidéki bazaltok. 295 A Bondoróhegy bazalttakarója tipusos magnetites-ilmenites bazanitoidból áll, a hegy déli oldalán, a kapolcsi Mázoskút felett, bazaltos d ej kot fedeztem fel, a mely meg rombos piroxéntartalmú limburgitoidnak bizonyult a mikroszkóp alatt. A bazanitoid aciditási koefficiense a Tátika platón és a Tótihegy bazanitoidjának vegyelemzése szerint 1 "46, a rombos piroxéntartalmú limburgitoidé a Rekettyés kőzete szerint 1 43. Ez a csekély különbség azt bizonyítja, hogy a limburgitoidos kőzetek magmája gyorsabban ömlött ki a bazanitoidkőzetek magmája után, mint a földpátos bazaltoké. Erre utal az a körülmény is, hogy mind az ásványos, mind a vegyi összetételben — mint fentebb kimutattam — a limburgitoidok a bazanitoidhoz állnak igen közel. Ezek szerint tehát, a Balatonvidék három fő bazalttipusa a viszonylagos kor tekintetében, az idősebbtől a fiatalabb felé haladva, ebben a sorrendben keletkeztek: bazanitoid, limburgitoid, födpátos bazalt. A 1 i m b u r g i t viszonylagos korát geológiai alapon nem lehetett megállapítani, minthogy csak Tihanyban ismertem fel ezt a kőzettípust s ott más bazalttipus nem fordul elő. A magnéziában való szegénység, a viszonylag magas a-érték, a Fe túlsúlya az E-ben, a Tátika-várkúp földpátos bazaltjához hozza közelebb ezt a kőzettípust s ezen az alapon a limburgit korát a limburgitoid és a földpátos bazalt kora közé teszem annyival is inkább, mert mint a legbázikusabb, még pedig már ultrabázikus elkülönülés okadatolja a legkevésbbé bázikus földpátos bazaltnak, mint az utolsó magmamaradékból keletkezett kőzettípusnak a fellépését. Jelenkori vulkáni erupcziókból tudjuk, hogy az egymást gyorsan követő lávaárak teljesen egyező vagy legfeljebb lényegtelen eltéréseket mutató kőzeteket szolgáltatnak. Semmi sem mond ellent annak, hogy ezt a tapasztalást a régebbi tömeges ömlésekből felépített hegyekre is alkalmazzuk. Ilyen egymást gyorsan követő tömeges ömlésekből származtatom a bazanitoidnak azt a két varietását, a melyet egyfelől a Tátika alsó platójáról, másfelől a Tótihegyről írtam le. Ugyanilyen, egymást gyorsan követő tömeges ömlésekből keletkezett kőzeteknek tekintem a limburgitoidos kőzeteket is, a melyeket ásványtársaságuk alapján választottam el egymástól, de a viszonylagos korkülönbséget geológiailag nem sikerült kinyomoznom ez ideig. Végül, egymást gyorsan követő tömeges ömlésekből keletkezett kőzeteknek kell tartanom, a települési viszonyok alapján, a földpátos bazalt azon varietásait is, a melyek egyrészt a Szentgyörgy hegy és másrészt a Somló felépítésében vettek részt. A Szentgyörgyhegy bazalttakarójának nyugati nagyobb része tipusos földpátbazaltból áll, a keleti rész azonban, a mely a hegy főtömegétől annyira elkülönült állást foglal el, hogy külön névvel Apát i-hegynek is nevezik, a földpátos bazalt olyan varietásából áll, a mely a bazanitoiddal rokon jellegeket tűntet fel, a mire már előzetes közleményemben (i. m. 397. 1) reámutattam. Az Apátihegy bazalttakarója korábbi, a Szentgyörgy hegyé későbbi ömlésből keletkezhetett. Az Apátihegy bazalttakaróját mint korábbi ömlés produktumát nagyrészben eltakarta a szűkebb értelemben vett Szentgyörgyhegy későbbi ömlése. A szoros értelemben vett Szentgyörgyhegy bazalttakarója ca 285 — 315 méter magassági közben s oszloposán elvált földpátos bazaltból áll, erre 10 — 15 méter
