A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája, Geologiai, petrografiai, mineralogiai és ásványchemiai függelék (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Vitális István: A balatonvidéki bazaltok
90 A halatonvidéki bazaltok. 90 vastag, levelesen is elváló s poliéderesen szétdarabolt földpátos bazalt következik, melynek jellemzően kifejlődött kokkolitos szövete nyilvánvalóan tanúsítja, hogy a Szentgyörgyhegy magmája, REYER értelmében, „schlieres" magma volt, a melyben az oszlopos elválást a leveles váltja fel előszeretettel. Ez az alsó bazalttakaró nyugaton, északon és keleten bazalttufa-rétegekre települ, a mint azt már HOFMANN KÁROLY dr. is kimutatta. A bazalttakaró keleti oldalán, az Apátihegygyei szemben, az oszlopok lábánál a szőlőtalajban és a poliédrikusan elváló oszlopfejek felett, közvetetlenül a fonatos láván fedeztem fel azt a felső bazalttufát, a melyről a hegycsúcs déli lejtőjén HOFMANN K. is említést tesz. A tufa innen, a hegy kulmináló csúcsa felé, hatalmas vastagságban követhető s magán a kulmináló csúcson salakos bazalt fekszik rajta telve fonatos lávadarabokkal és kisebb-nagyobb bombákkal. A kulmináló csúcs ezen salakos bazaltja csakis mikroszkópos szövetében: hólyagos-likacsos kifejlődésében tér el a kompaktus földpátos bazaltoszlopoktól, figyelembe véve azonban azt a tényt, hogy tetemes vastagságú bazalttufa választja el attól, külön ömlésnek kell tartanom, még pedig valamennyi ömlés között a legfiatalabbnak. Ezek szerint a Szentgyörgy-Apátihegy valószínűleg három ömlésből épült fel Legrégibb ömlésből keletkezett az Apátihegy, a melynek a kőzete bazanitoidos jelleget mutat, későbbi a Szentgyörgy hegy oszloposán elvált nagy bazalt platója, és legfiatalabb ömlés a kulmináló csúcs salakos bazaltja, a közbetelepült bazalttufa alapján. A szűkebb értelemben vett Szentgyörgy hegy alkotásával, sok tekintetben megegyezik a Somlóhegy. Az alsó oszloposán elvált földpátos bazaltplató kőzetéből itt is bazalttufa választja el a csúcs fiatalabb ömlésből keletkezett salakos, hólyagoslikacsos földpátos bazaltját. A Szentgyörgyhegy és a Somló csúcsának hólyagos-likacsos, salakos földpátos bazaltjával egykorúnak vélem a Kopaszhegy keleti oldalán talált kis kúpot is, a hol ez a legfiatalabb ömlés a piroxénes limburgitoidon tört át. A Szentgyörgyhegy, a Nagy-Somló, a Kopaszhegy ezen salakos bazaltjában található kötélláva és fonatos lávadarabok és a körtealakú, egyik oldalukon lapított bombák, a melyek szépségben és szabályos formában vetekednek az Etna világhírű „könnycseppjeivel", azt bizonyítják, hogy a Balatonvidék bazaltos hegyei nem pusztán tömeges ömlésekből épültek fel, hanem hogy a szorosabb értelemben vett tűzhányó-hegyek sem hiányoztak a Balatonvidéken. Valódi tűzhányóhegyekre utal az a körülmény is, hogy a Balatonvidéken nagyon elterjedtek a bazaltos tufák, tufás konglomerátumok és tufás breccsiák is. A bazaltos hegyek ismerete feltételezi ezeknek a petrográfiai vizsgálatát is. Erre vonatkozó eddigi megfigyeléseim főbb eredményét a következő fejezetekben közlöm.
