A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája, Geologiai, petrografiai, mineralogiai és ásványchemiai függelék (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Vitális István: A balatonvidéki bazaltok
70 A halatonvidéki bazaltok. 70 OSANN kőzetrendszerében az A az ortoklászon és a földpátpótlákon kívül az aegirin molekulát is magában foglalja, a mi azonban átmenetet rejt, illetőleg tételez fel a földpátok és a pirokszének között. Erre az átmenetre SOMMERFELDT E. mutat reá közelebbről idézett dolgozatában (9 1), amennyiben kifejti a pirokszének szimultán viselkedését a földpátok irányában. SOMMERFELDT szerint, egy gramm molekula „vasaibit" -f- 1/. i gramm molekula vasnátriumanorthit adja az „aegirin"-t vagy szimbolikusan: Fe (Na Si) Si. 2Ü 0 -fFe Na SiO 4 = 2 Fe Na Si.,0 6 vagyis 4/ 3 Fe Na Si0 3 alkot (az ő jelzési metódusa szerint) egy gramm molekula aegirint Ugyanehhez az eredményhez jutott CLARKE W. F. (Bull. U. S. Geol. Survey, Washington 1895. 125) egészen más irányú vizsgálatokból. Ezek alapján lehetséges tehát, hogy az aegirinmolekula kőzetünk nátrondús plagioklászában foglaltatik. Mindezek az érdekes kérdések részletesebb kutatást tesznek kívánatossá s bizonyára érdekes eredményhez is vezetnek majd. E kőzettípussal kapcsolatosan kell megemlékeznem az ilmenit-magnetit kiválásáról, a melyre nézve HOFMANN KÁROLY olyan hipotézist állított fel, a melynek az alapja, vizsgálataim szerint, nem tartható fenn s igy azután természetesen maga a feltevés is meginog. HOFMANN KÁROLY a Kabhegy kőzetében azt tapasztalta (i. m. 353 1) hogy ra titánvas, a mely az előbb tárgyalt (t. i. a tető-)kőzelben csak felette gyéren fordul elő, az öcsi (vagyis az alja-)kőzetben nagy mennyiségben van kiválva, ideszámítva bőségesen előforduló opakmetszetek, igen túlnyomólag nagyobb részét is". Annak megmagyarázására, hogy a Kabhegy bazális kőzetében túlnyomólag ilmenit s a tetőkőzetben túlnyomólag magnetit vált ki, — miután ennek az eltérésnek az okát véleménye szerint (362. 1.) „sem a két kőzet magmájának chemiai különbsége" sem a hűlés nem képezheti — a nyomás behatását vette (363. 1.) s feltette (365. 1.) ..hogy közönséges nyomás alatt a magnetit csekélyebb oldékonysággal bír az izzó folyó kabhegyi kőzetmagmában, mint a titánvas, növekedő nyomással pedig, egy bizonyos határtól fogva a viszony megfordul és a titánvas válik nehezebben oldhatóvá, mint a magnetit". Ezen hipotézise alapján azután egyszerűen magmagyagyarázhatónak vélte HOFMANN KÁROLY, hogy „a szilárd anyagok vegyes oldatokból való kiválásának törvénye szerint, miért váltak a titánvas és a magnetit közös elemei a tetőkőzetben az uralkodó csekély nyomás alatt nehezebben oldható magnetit vegyületében, míg a lávaoszlop mélyebb részeiben, a melyekből a hegy aljának kőzete keletkezett, a súlyozó magasabb nyomás alatt, a titánvas alakjában kötöttek szilárd vegyületet". (365 1.) Ez a hipotézis, vagyis, hogy a bazális kőzetben ilmenit s a tetőkőzetben magnetit válik ki, vezetőfonalként vonul végig HOFMANN egész munkáján s műve II. részében, a zírtekintésben (512. 1.) ezen az alapon különbözteti ő meg a bakonyi bazaltkőzeteket a szerint, „a mint az üvegtelenítési folyamatok túlnyomólag magas, vagy túlnyomólag alacsonyabb, vagy pedig lényegesen változott magas és alacsony nyomás alatt történt": mint ilmenitbazaltot, magnetitbazaltot és vegyes: magnet it-il men it bazaltot. „Az elsőkhöz tartozóknak bizonyultak — írja folytatólagosan — a hatalmasabb bazalthegyek: Kabhegy, Feketehegy, Királykő, Szentgyörgyhegy és a Haláp alja kőzete. Magnetitbazalt ugyanezen vagy egyéb jelentékenyebb bakonyi bazalthegyeknek tetőtömege, vagy a terület kisebb, önálló, bazalt-
