A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája, Geologiai, petrografiai, mineralogiai és ásványchemiai függelék (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Vitális István: A balatonvidéki bazaltok
249 A balaton vidéki bazaltok. kitörések tömege. Vegyes kőzeteknek bizonyultak a középső előfordulási körülményekbeli bazaltpéldányok (Tikhegy)". HOFMANN KÁROLY-nak a magnetit-ilmenit kiválására vonatkozó feltevését az újabb irodalom is elfogadta. SIGMUND A pl. i. m.-ban egyhelyt azt írja: „Die beiden Erze, Ilmenit und Magnetit, treten in den verschiedenen Regionen der Kuppe in wechselnder Menge auf. In der Gipfelregion übertrifft die Menge des Magnetits jene des Umenits; in den centralen und basalentheilen der Kuppe herrscht hingegen das Titaneisen vor ; ein Verhältniss, welches bekanntlich auch bei den Basalten des südlichen Bakony zutrifft und von K. HOFMANN aus der Verschiedenheit der Lösbarkeit der beiden Erze im Magma und der Umkehr des Löslichkeitsverhältnisses bei geändertem Drucke zu- erklären versucht wurde". Az ilmenit-magnetitnek ezzel a részletesebben ismertetett kérdésével én is behatóbban foglalkoztam, a mennyiben — mint fentebb láttuk — kőzetosztályozó szerepkört töltött be. Idevágó megfigyeléseim köréből a következő tényeket sorolom fel ugyanazon helyekre vonatkozólag, a melyekről HOFMANN szól, t. i. a Kabhegy, a Szentgyörgyhegy, a Haláp és a Királykő— Feketehegyről. 1. A Kabhegy bazális kőzetében tényleg feltűnően nagy ilmenitlapok vannak, de a Kabhegytető kőzetében is leltem olyan nagy ilmenitlapot, a melynél nagyobb az alj kőzetében sem akadt. A lejtő három különböző magasságú szintjéből vett kőzet csiszolatában az ilmenitek mennyisége nem csökken, csak a nagyságuk csappan meg, mint a hogyan általában az összes ásványalkotók a magasabb szintben elaprózódnak, a mint azt már fentebb is kiemeltem. Az ásvány-alkatrészek elaprózódása következtében, a magnetitet és az ilmenitet olyan vastag csiszolatokban, mint a HOFMANN KÁROLYÉ-Í, természetesen nehéz egymástól megkülönböztetni. 2. A Szentgyörgy hegy tömzsében egyformán vált ki az ilmenit a legmélyebben feltárt szinttől kezdve fel a tetőhágóig, a mint azt a legszebben éppen az a csiszolatsorozai bizonyítja, a melyet HOFMANN KÁROLY a Tapolcza felé néző oszlopos oldal különböző szintjéből készített; a tető salakos kőzetében az ilmenit úgy, mint a többi alkotórész is, apró, de éppen nem hiányzik. 3 A H a 1 á p alja és tetőkőzete között nincs lényeges különbség az ilmenitre nézve, sőt két csiszolatom közül abban, a mely a tető kőzetéből való, valamivel nagyobbak s jellemzetesebbek az ilmenitek, mint a Hegyesd felé néző oszlopok alsó részéből, vagyis a legmélyebben feltárt kőzetből készített csiszolatban. Az elmondottakból nyilvánvaló, hogy az ilmenit és a magnetit kiválásának a nyomás-különbségre alapított hipotézise nem tartható fenn, minthogy a felsorolt helyeken a tető és a bazális kőzet ilmenit, illetőleg magnetit tartalmában nincs semmi lényeges különbség. 4. A RK i r ál y k ő—F e k e t e h e gy" déli felében pl. a balatonhenyei Öreghegy tető-kőzetében olyan nagy i 1 m e n i t-lapok vannak, hogy azok vetekednek nagyságban az összes balatonfelvidéki bazaltos kőzetek ilmenitjeivel. Ugyanezen csoport északi felében pl. a Kecskehegytető és a Kálomistó mellékéről való kőzetben, az ilmenit csak tűkben és foszlányokban van meg az említett sárgás üvegbázisban. A Királykő—Feketehegy csoportjának az északi fele (a Király kő—Kecskehegy) az általam felállított első kőzettípushoz: a magnetites ilmenites nefennes bazanitoidhoz s a déli fele (Feketehegy -Öreghegy) a második kőzettípushoz; az ilmenites magnetites földpátbazalthoz tartozik. • -f * >
