A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája, Geologiai, petrografiai, mineralogiai és ásványchemiai függelék (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Laczkó Dezső: Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása
1 2 Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása. gyakori jelenségnek ismerték, azért MOJSISOVICS még ezen szakaszt is wengeni korúnak veszi és csak a felső szakaszban gyanítja a keresett cassiani ekvivalenst. Ezen gyanítását különösen azon körülményre alapítja, hogy a füredi mészkő felső szakasza a bakonyi aonoides zóna alatt áll, továbbá hogy benne a cassiani korú Daonclla Richthofeni mellett még a halobia genusz is fellép, a mely utóbbi pedig szerinte a mediterrán provincziában már karniai korszakot jelez. 1 A füredi mész ezen kettéválasztása mellett szóló s imént felsorolt bizonyítékokat azonban maga MOJSISOVICS sem tartja kielégítőknek. De ha — mint mondja — a jövő e tekintetben, különösen a cassiáni rétegeknek a füredi mész által való képviseltetését illetőleg neki adna igazat, úgy szerinte a Bakony lesz ama terület, a mely a mediterrán provinczia normális profilját a valóságban kifejezésre juttatja. A füredi mész alsó szakaszának wengeni egyenértékét MOJSISOVICS 1882-ben is megerősíti a ..Die Cephalopoden der mediterranen Triaspro viniz" czímű munkájának 312. lapján. Sőt ezt még 1895-ben is megismétli az akkor megjelent triasztagosítási tervezetében. 2 De ez utóbbi alkalommal már nem a füredi mész kettéosztódását, hanem inkább ennek mint egésznek a tridentinus mésztől való elkülönítését hajlandó előtérbe állítani, midőn írja, hogy a Bakonyerdő vörös szarúköves és esino faunát tartalmazó mészköveire (BÖCKH tridentinus meszére) a típusos wengeni rétegek faunáját tartalmazó fehér füredi mész települ, a mely körülményben jelezve látja az ő longobárdi alemeletének kettéosztódását. Egyébként ezen két lerakodásnak a tridentinus és a füredi mésznek faunája közt BÖCKH úr is vél különbséget észrevenni (i. h. 95. 1.). d) Felső márgacsoport. BÖCKH ezen rétegcsoport első nyomait szintén a felsőörsi átmetszetben találta s e ponttól délnyugatnak haladva a füredi mész fedőjében követte Pécsölyig. Mint minden eddig tárgyalt vonulatról, úgy erről is megjegyzi, hogy benne itt Pécsölynél nagy zavarodások észlelhetők. Magában a pécsölyi medencében szanaszét szórt előjövetelekben jelentkezik a füredi mészkő kíséretében. Pécsölytől északra Barnag felé éri el a legnagyobb horizontális kiterjedését azon megjegyzéssel, hogy ezen szakaszába egy keskenyebb szalaggal a fődolomit is ékelődik. Mencshelytől megint mint egységes vonulat követhető egészen Henyéig, a hol végül fiatalabb lerakodások alá merül. A litéri hasadéktól északra BÖCKH csak két helyen talált biztosan idesorozható kőzeteket, úgymint Vámosnál és Veszprémnél. Úgy MOJSISOVIS mint BÖCKH ezen kőzetcsoportnak a triasztagok bakonyi sorozatában elfoglalt helyzetét, eleinte félreismerték, midőn azt a megyehegyi dolomit közbetelepült részének tartották. 3 Csakhogy akkor e márgákat maga BÖCKH sem ismerte máshonnan mint Veszprém mellől. Azonban BöcKH-nek további, különösen a Déli-Bakonyban végzett kutatásai csakhamar kiderítették, hogy e márga csoport a bakonyi triasznak egy önálló tagja, hogy az a füredi mész fölött fekszik és hogy függőleges irányban felterjed egész a fődolomitig. Ezt az új triasztagot BÖCKH különösen a Déli-Bakony déli zónájában gyűjtött paleontologiai adatokra támaszkodva ketté osztja: egy alsó és egy felső osztályra. 1 E. v. MOJSISOVICS: Faunengebiete etc. 90. 103. 1. és u. o. a 2. alatti jegyzet. 2 E. v. MOJSISOVICS , W. WAAGEN U . C. DIENER : Entwurf einer Gliederung der pelagischen Sedimente des Trias-Systems; Sitzungsber. d. Akad. Wien. Math.-naturw. Cl. 1895. CIV. kt., I. szakasz, 1298. lap. 3 Jahrb. d. geol. Reichsanst. XX. kt., 100 1. és A Magyarhoni Földt. Társ. Munkálatai. V. kötet, 219. lap.
