A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája, Geologiai, petrografiai, mineralogiai és ásványchemiai függelék (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Vitális István: A balatonvidéki bazaltok
249 A balaton vidéki bazaltok. szóvá válik „még pedig a réteg vastagsága szerint sötétebb vagy világosabb szegfűbarna színnel", továbbá hogy optikailag egytengelyű s dichroismus nem vehető észre rajta. Minthogy a kőzetcsiszolatok mikroszkópos tanulmányozása arra a megfigyelésre vezették, hogy „kizáró vagy uralkodó magnetit-tartalmat mutatott minden kőzetpéldány, mely csekéEebb kitörésekből vagy tetemesebb bazalthegyek felső régióiból való volt" . . . „ellenben uralkodó ilmenitet, elenyésző magnetittartalom mellett, csak a hatalma abb bazalthegyek alsó részebői való kőzetpéldányok" mutattak, oda konkludált, hogy a magnetit alacsonyabb, az ilmenit magas nyomás alatt vált ki. Végül a főelegyrészeknek: az augitnak és a földpátnak a tárgyalására tér át. Az augit a legelterjedtebb elegyrész „rövid oszlopszerű kristálykákat, rendhagyóbb szemeket és hosszúkás mikroliteket képez". „A nagyobb s bizonyára előbb kivált augit egyének rendhagyóbb alakúak, bizonyára részben a lávában való szállításuk alatt szenvedett nagyobb surlódásuk következtében". Augit-akkumulácziókat s mikroporfirszerűen behintett augit kristályokat is említ, melyek kissé eltérnek a kőzetelegy többi augitjaitól s ezeket is idegen-eredésűeknek hajlandó venni. Az augitkiválása az üvegtelenítési folyamatnak már kora pházisában kezdődött meg". A plagioklásztartalom — írja — sokkal inkább, ingadozik kiválása szintén már korán kezdődött. „Legnagyobb mennyiségben s egyszersmind uralkodó egyéneinek legnagyobb méreteivel találkozik a kőzetanyagunknak legtökéletesebben üvegtelenített, normál, anamezitszerű bazaltjaiban ... a finomabb, szemcsés vagy tömött bazaltokban . . . viszonylagos mennyisége és uralkodó egyéneinek nagysága szembetűnően sülyed". SZABÓ lángkisérlete alapján, az andezin-sorba tartozik. Még tetemesebb ingadozást mutat a nefelin tartalom, melynek kiválása .a bakonyi bazaltlávák üvegtelenítési folyamatának utolsó pházisában történt". Leginkább MÖHL nefelinüvege alakjában figyelte meg HOFMANN , de a halomhegyi és szigligeti kőzetben kristályokban is említi. A legutolsó merevülési termény az üvegmaradék. Ezután grafikusan is ábrázolja HOFMANN a bakonyi bazaltok kiválási és elegyülési viszonyait s az ismertetett elegyrészek alapján arra a végkövetkeztetésre jut, hogy bakonyi bazaltjaink a földpátbazaltok osztályába tartoznak ugyan, de miután „plagioklas-tartalmuk mellett, valamennyi tökéletesebben üvegtelenített példányban nephelint állandóan meglehetős bőséges mennyiségben tartalmaznak, kitűnik, hogy kőzeteink, elegyükre nézve, a földpát bazaltok osztályában áthidaló helyzetet foglalnak el ZiRKEL-nek nephelin-bazaltjai felé". Képződésük szempontjából pedig, „úgy, amint az üvegtelenítési folyamatuk túlnyomólag magas, vagy túlnyomólag alacsonyabb, vagy pedig lényegesen változott magas és alacsony nyomás alatt történt — mint ilmenit-bazalt, magnetit-bazalt és mint vegyes (magnetites-ilmenites) kőzetek e kettő közt" különböztethetők meg. Az ilmenit-bazalthoz sorozta HOFMANN a hatalmasabb bazalthegyek: a Kabhegy, Feketekegy, Királykő, a Szentgyörgy és a Haláp aljbeli tömegéből való bazaltját, „magnetit-bazalt— írja—ugyanezen vagy egyéb jelentékenyebb bakonyi bazalthegyeknek tetőtömege, vagy a terület kisebb önálló bazaltkitörések tömege. Vegyes kőzetnek bizonyultak a középső előfordulási körülményekbeli bazaltpéldányok" (Tikhegy) (512.1.). A megmerevülés alapján végül, 1. normálisan merevült ilmenit-bazaltot (Kabhegy, Feketehegy—Királykő, Szentgyörgy, Halápalja kőzete), 2. normálisan merevült magnetit-bazaltot (Badacson tető-régiójának mélyebb öve), 3. abnormálisan merevült (tökéletlenül üvegtelenített) magnetit-bazaltot (Szentgyörgy tetejének block-
