A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája, Geologiai, petrografiai, mineralogiai és ásványchemiai függelék (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)

Vitális István: A balatonvidéki bazaltok

249 A balaton vidéki bazaltok. csak 1873-ban s a Bakeréit HOFMANN KÁROLY csak 1875—78-ban tette beható mikroszkópiai vizsgálat tárgyává. A 60-as évek vége felé s a 70-es évek elején ugyanis széleskörű és mélyreható mikroszkópiai tanulmány tárgya volt a nemzetközi szakirodalomban a bazalt. Az alapot ZIRKEL FERDINAND munkája: „Untersuchungen über die mikroskopische Zusammensetzung und Structur der Basaltgesteine, Bonn 1870", vetette meg, a melyben kimutatta, hogy a bazaltok között földpátos, nefelines és leuezitos fajokat kell megkülönböztetni. ZIRKEL-nek ez az alapvető munkája, a melyet nyomban követett SANDBERGER-nek a doleritekről s néhány bazaltkőzetről s MöHL-nek az üvegben gazdag bazaltokról szóló dolgozata, közkézen forgott már a szakemberek közt, a mikor BÖCKH JÁNOS 1872—74-ben megírta ,,A Bakony déli részének földtani viszonyai "-ról szóló munkáját. BÖCKH JÁNOS érezte, hogy ezen munkájának „A bazalt és tufái" czimű fejezete hiányos volna, ha mikroszkópiai leírás nélkül kellene szűkölködnie. Felszólította hát HOFMANN KÁROLY-T — mint a ki már 1868-ban írt a szigligeti bazalttufáról mikroszkópiai közleményt — hogy vegye mikroszkópos vizsgálat alá a Déli-Bakonyban gyűjtött bazaltpéldányait. HOFMANN KÁROLY készséggel engedett a felszólításnak s nyomban mikroszkópiai vizsgálat alá vette 1. a kabhegy— halápi bazaltvonalon a Kabhegy tető és aljabeli kőzetét, az Oláhhegy, a Tikhegy, az Agártető és a Haláphegy kőzetét 2. a királykő—szentgyörgyi bazaltvonalon a Királykő—Feketehegy, Csobáncz, valamint a Köveshegy, Kopasztető, Hegyesd és a Szentgyörgyhegy kőzetét, 3. a halomhegy—szigligeti bazaltvonalon a Halomhegy, a Gulácshegy és a Szigliget bazaltját s 4. a badacson—kissomlói bazaltvonalon a Badacson kőzetét „A Déli—Bakony bazaltkőzetei" czimű nagy monográfiájának első szakasza a felsorolt helyek kompakt bazaltjainak mintaszerű leírását nyújtja különös tekintettel az ásványalkatrészek paragenezisére. HOFMANN KÁROLY petrografiai vizsgálatainak főeredményeit, a mű másodikrészének, a „Zártekintés"-nek az alapján a következőkben foglalhatjuk össze: HOFMANN KÁROLY a bazaltban eredeti és másodlagos elegyrészeket különböztet meg. A másodlagosakról azonban, minthogy csak alárendelten szerepelnek, bővebben nem szól. Az eredeti elegyrészek közé tartoznak: az augit, plagioklász, oliv in, m a g n e t i t, i 1 m e n i t, apatit, n e f e 1 i n, üveg, továbbá az a m f i b ó 1 és a p i k o t i t. HOFMANN ezeket az alkatrészeket egyenként s igen részletesen ismerteti s kiválásuk törvényszerűségét is igyekszik megállapítani. A felsorolt alkatrészeket három csoportba osztja. Először is kiemeli, hogy az olivin, a nála még idősebb pikotit és az amfiból mint alárendelt helyi alkatrész, a többi elegyrészszel szemben idegenszerű jellemmel, mint práexsistáló ásvány lép fel s „úgyszólván p 1 u t ó i zárvány a vulkáni kőzetben". Az olivint és a pikotitot ZIRKEL hipotetikus olivinszirtjeiből származtatja s azt mondja, hogy ez a két ásvány „plutói régiókban csurtatódott ki a bazaltszerű magmából". Ezen plutói ásványokhoz csatlakozik szerinte az apatit is, mely „bazaltláváink üvegtelenítési folyamatának kezdetbeli pházisában vált ki mindig". Másodsorban az é r c z e s elegyrészeket ismerteti HOFMANN, t. i. az „egymást helyettesítő" magnetitet és ilmenitet. A magnetitről kimutatja, hogy apró szemecskékben van jelen s titán tartalmú. Az ilmenit vékony, hatszögletes lemezein ő mutatja ki először a nemzetközi szakirodalomban is, hogy a csiszolatban átlát-