A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája, Geologiai, petrografiai, mineralogiai és ásványchemiai függelék (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Vitális István: A balatonvidéki bazaltok
249 A balaton vidéki bazaltok. félsziget déli felén közvetetlenül a homokon, az északin pedig a bazalttufán terül el, minthogy a bazalttufa fedőjébe vett édesvízi meszes és kovás képződések legmélyebb tagjában, „egy palás, igen finom szemcséjű, csaknem tömött, világosszürke mészkőben, a melyet a félsziget keleti partfalában, az apátság közelében, tömbökben" lelt Ho ERNES M. meghatározása szerint: Melanopsis Bonéi, Melanopsis buccinoidea és egy Planorbis sp van tömegesen. ZEPHAROVICH kis monográfiája óta a félszigetre vonatkozó palaeontologiai ismereteink rendkívül meggazdagodtak. FUCHS, 1 LÓCZY-HALAVÁTS 2 és kiváltképen LÖRENTHEY 3 kutatásai következtében az agyag és a homokrétegekből felsorolt pontusi vagy pannóniai korú kövíiletfajok száma meghaladja már a 100-at. Geológiai ismereteink azonban alig gyarapodtak, noha ZEPHAROVICH óta igen sok geológus fordult meg a félszigeten, pedig a függő kérdéseknek egész sora vár még megoldásra. Ilyen megoldásra váró kérdések: 1 összefügg-e a bazalttufa és a bazalt ?, 2. vannak-e a félszigeten vulkáni kráterek ? 3. melyik geológiai időszakaszra esik az erupczió ?, 4. viz alatt vagy szárazon halmozódott-e fel az erupczió terménye ? és 5. megvan-e szálban is a kövületes édesvízi mészkő s összefügg-e az is az erupczióval ? E kérdéseket a 2-ik kivételével, a mint az alábbiakból részletesebben is kitűnik, sikerült megoldanom, vagy legalább új oldalról megvilágítanom, minthogy a félsziget északi csücskén, a Dióshegyen, szálban leltem egy kis bazaltos (limburgit) kőzettömeget, a Szarkádi szakadó partoldalban meg a bazalttufában nagyszámú fossziliát fedeztem fel, a Nyársashegy és az Akasztódomb közti nyeregháton pedig LÓCZY LAJossal együtt megtaláltam ZEPHAROVICH kövületes édesvízi mészpaláját. Annak a kérdésnek a megoldására: kimutathatók-e a félszigeten az egykori vulkáni kráterek, megfigyeléseim alapján, negativ választ adhatok csupán. Vulkáni krátereket HOFMANN KA igyekezett először a félszigeten kimutatni, minthogy a bazalttufákat vizsgálva, arra az eredményre 'jutott, hogy azok „nem egyebek, mint a hamukűpoknak a kráterhelyek közeléből való maradékai". „A nyilt kráterek hátramaradt tufakúpok gyűrűszerű sánczokká vagy ilyeneknek tökéletlenebb rudimenseivé váltak ... — írja HOFMANN — „Eme tufa-dombok nagyobbjainál egy központi, többnyire csak mesterségesen lecsapolt katlanszerű völgyhorpadás jelzi még a tágult kráter helyét" írja tovább s a legszebb példának a tihanyi kis hegyszigetet mondja 5 s azt írja róla: „Tihanyon a vulkánhasonlatosság szembeötlőleg nyilatkozik minden elfogulatlan figyelőre nézve, miután a tufa ott gyönyörű gyűrűt alkot, nagyjában központilag befelé irányzott rétegdűlést mutat s két mély, körszerű völgykatlant zár körül, melynek egyike most is még kis tavat képez időnként, másika pedig mesterségesen csapoltatott le ". 6 Azt Belsőtónak, ezt Külsőtónak (a régi térképeken Dobogónak) nevezik. HOFMANN K.-on kívül, tudtommal, még csak LÓCZY LAJOS tesz említést a félsziget egy vulkáni kráteréről. 7 Ő ugyanis azt közli HALA VÁTS munkájában a Nyár1 FUCHS TH. Die Fauna der Congerienschichten von Tihany etc.; Jahrb. d. k. k. geol. R.-Anst. Bd. XX. p. 531. 2 HALAVÁTS Gy. A balatonmellcki pontusi korú rétegek faunája 7. 1. 3 LÖRENTHKY I. Adatok a balatonmelléki pann. korú réteg, faunájához etc. 7—15. 1. 4 HOFMANN K. A déli Bakony bazaltkőzetei 469. 1. 5 U. o. 442. 1. 6 U. o. 447 1. ' Az általános geomorfologiai leírásban erről tüzetesen lesz szó. — LÓCZY.
