A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája, Geologiai, petrografiai, mineralogiai és ásványchemiai függelék (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Vitális István: A balatonvidéki bazaltok
A halatonvidéki bazaltok. 45 sashegyről, hogy „épp a vulkáni tufát kiöntő hajdani kráter felett emelkedik ez a domb". 1 A hajdani vulkáni kráterek helyének megjelölésére, véleményem szerint, nincs már elég támpont a Tihanyi félsziget szóban forgó helyein. Nincs hely a Balatonvidéken, a hol a bazaltos erupczió törmelékes kőzetei olyan szép feltárásokban volnának tanulmányozhatók, mint a Tihanyi félszigeten. A bazaltos erupczió törmelékes kőzetfajai: a breccsia, konglomerátum, tufa és hamu egyaránt fel van tárva a meredek partoldalakban, valamint a félsziget közepe táján, a temetőtől délnyugatra levő kőfejtőben. Ebben az utolsó helyen említett feltárásban több, mint 4 méter vastagságban van a vulkáni törmelék feltárva. A kőfejtő alján breccsia fekszik, a mely 1 méter vastagságig van feltárva Ezen lazább vulkáni törmelék fekszik három breccsiapaddal a következő rétegsorral. Az alsó breccsiára vékony, apró szemű tufa s vékony breccsia pad települt, erre alul összetartóbb, fent lazább, vastagabb (80 cm) hamutufa következik, a mely szögletes darabokra hull szét. A második breccsiapad mintegy 20 cm. vastag, a melyet erősen összeálló 85 cm. vastag hamuréteg takar, felső részén vékony, víziüledékre valló, levéllel. Az erre települt 30 cm. vastag harmadik breccsia pad nagyon kemény s igen jó építőkövet szolgáltat. Benne olyan bazaltdarabok vannak, a melyben szabad szemmel is felismerhetők az olivinek és augitok, végül 30 cm. vastag, mállásnak indult hamutufa és mintegy 80 cm. vastag murva fejezi be a rétegsort. V. A Kemenesalja vidékének bazalttufa és bazalt előfordulásai. A Balaton-felvidék északnyugati fele a Rába lapálya felé halkan laposodik el sitt emelkednek, mint már más helyen említettük, a Somló és a Sághegy szabályos bazaltkúpjai, meg aKis-Somló és még tovább, már a Kemenesalja tövében az apró gérczei, sitkei és magasi bazalttufa-halmok és a MagyargencsMarczaltő közötti bazalttufa terület a Marczal folyó mellett Vasvármegye északkeleti csücskén, a melyeket még szintén a Balaton-felvidék bazaltterületéhez kell vennünk, mint ennek a nagy erupcziós területnek a legészaknyugatibb előőrseit. 32. A Somlóhegy. A Somlóhegy Somlóvásárhelytől északra emelkedik (19. és 20. ábra) magános hegyszigetként s messze vidék szemét irányítja magára. 2 Három kúpszeletből van felépítve, épp úgy, mint a Szentgyörgyhegy. Az alsó, menedékes csonkakép 180—300 m. magassági közben helyezkedik el s pontusi homokos agyagból és kavicsos homok ból áll. A legteljesebb Congeria ungula caprae MüNST.-héjak e hegy keleti oldaláról ezekből a rétegekből kerültek ki. Ennek az alsó, menedékes csonkakúpnak a palástján köröskörül nagyon értékes szőlők vannak, a melyeknek a talaját a menedékes csonkakúpot beszegő bazalttufa-gallérból és a második, meredek csonkakúpról lepergő, mogyorónyi erupcziós dara javítja. A bazalttufa úgy, mint a Szentgyörgyhegyen, északkelet felé alkot összefüggőbb tömeget, de foszlányait a hegy nyugati részén is 1 HALAVÁTS GYULA : A balatonmelléki pontusi korú rétegek faunája. 9. 1. 2 A Somlóhegyet részletesen ismerteti már BEUDANT is többször i. m. II. kötet 440. s köv. lapjain. U. o. szól a Sághegyről, a miskei bazalttufa-halmokról és a Kis-Somlóról.
