A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája, Geologiai, petrografiai, mineralogiai és ásványchemiai függelék (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Vitális István: A balatonvidéki bazaltok
35 sebben, majd egyre merészebben a Hegyesdnek mintegy 100 méter magas kúpja 284 méter abszolút magasságig. A kúp alját, a menedékesebb részen, omladék takarja : bazalttufás breccsia, bazalt és dolomitrögök hevernek szanaszét. Különösen egyes nagyobb mészkő és dolomitrögök tűnnek fel, a melyeket egészen áthatott a salakos bazalt, (1. a II tábla 3. ábráját) szép kontakthatással jelezve, hogy vulkáni hegy tövén állunk. Feljebb rétegzetlen tufás konglomerátum és breccsia jut túlsúlyra, majd, különösen a hegykúp északnyugati oldalán, hatalmas tufás konglomerátum és breccsia-padok fejei nyúlnak ki 26° alatt délkelet felé, a hegykúp tengelye felé, dűlve. Ezek a padok igen durva szemcséjűek, telve lapillikkel, egész fejnagyságú bombákkal az erupcziós alkatrészek közül és kisebbnagyobb, többé-kevésbbé szegletes, dolomitrögökkel, a melyek az áttört alaphegységből kerültek a tufás konglomerátumba és — breccsiába. Közvetetlenül ezen a kemény, tufás breccsián áll a kompakt bazalt, ez alkotja a kúp kicsiny csúcsát. A bazalton alul szögletes, poliédrikus, fent, a tető felé, befelé görbülő oszlopos elválás jut túlsúlyra, különösen a csúcs északi részén. Magán a tetőn, a melyet — noha csak mintegy 20 lépés hosszú s 10 lépés széles — régi őrtorony romfala koronáz, szivacsosba hajló bazalt is észlelhető. A Hegyesd kúpja főleg vulkáni anyagból van felépítve, ámde a kúp alak kiformálódásában nagy szerep jutott az eróziónak is. 22. rí alap. Tapolczától északra emelkedik a hasonló nevű község felett. (14. ábra). Alkotásában megegyezik a Csobánczczal. Kettős csonkakúpból van felépítve ez is. A Haláp alsó, menedékes csonkakúpja északon, közvetetlenül az alaphegység fődolomitjára, délen a fődolomitra települt lajtamészkőre és szarmatakorú mészkőre támaszkodik. A hegy szabályos alkotása különösen északról és délről szembetűnő. Nyugatról és keletről nem annyira szimmetrikus. Az alsó menedékes csonkakúp lapos palástjára felülről kődara pereg le s állandóan javítja s a szőlőtermelésre is alkalmassá teszi a különben sivár, homokos talajt. A szőlő felső határa felett helyenként egész kőtenger képződik a szertehulló bazaltoszlopokból. A legszebb bazaltoszlopok a hegy délnyugati és nyugati oldalán állnak, jelezve, hogy itt bazalttakaró alakjában szilárdult meg az egykori láva. A szőlőtalajból rakásra dobált bazaltdarabok közt több helyen látni elvétve egy-egy tufadarabot is; szálbanállónak azonban csak a déli oldalon mondhatni, de a hegy felépítésében nagyon alárendelt szerepet játszik ott is. A felső meredek csonkakúp bazalttakarója, délen a bazalttufára támaszkodva, merészen emelkedik fel s itt egyben legnagyobb is a bazalt vastagsága, míg észak felé kissé
