A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája, Geologiai, petrografiai, mineralogiai és ásványchemiai függelék (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Vitális István: A balatonvidéki bazaltok
36 A balaton vidéki bazaltok. elvékonyodik s alig éri el a 60 métert. A déli rész meredeksége omlásokkal kapcsolatos. A hegy délkeleti oldalán óriási csuszamlás van: hatalmas oszlopok hevernek szanaszét, a Hegykőt vagy Fokút nem épen bő vize, épen e csuszamlás alól kerül felszínre a pontusi agyagról. 14. ábra. A Haláp délről Tapolcza felől, balról a távolban a Balatonhegy dolomitszigete, jobbról az Agártető. 23. Véndegihegy. Tapolczától északra, a Haláp szomszédságában, emelkednek a Véndegi halmok. Tapolczától menve, szarmatamész alkotta egyenletes térszínen jutunk közelükbe. Közvetetlenül a halmok lába előtt a lajtamészkő kis korallos és osztreás padot alkot, a mely mögött a fődolomit kerül felszínre. A lajtamészhez tartozó lithothamniumos meszek azonban a halmok északi oldalán is megvannak s a hepe-hupás térszín mélyedéseit töltik ki. A halmok maguk főleg kvarczkavicsból és homokból állnak, helyenkint a kavicsot meszes kötőanyag konglomerátummá erősíti össze. A tetőn szertefoszló bazaltos anyagot kevés rétegzeitlen bazalttufa és — breccsia képviseli, a melyben feltűnő sok bazaltdarab, szivacsos lapilli, dolomit és kvarczkavics zárvány van. III. Zsid—Zalaszántó környékének bazalttufa és bazalt előfordulásai. A tapolcza—szigligeti medenczén túl, nyugat felé, egészen elszigetelten maradt fenn Lesenczenémetfalu—Keszthely, Meszesgyörök—Zalaszántó között egy hatalmas dolomitrög: a Keszthelyi hegység harántos vetőkkel összetöredezve s pontusi rétegektől övezve. Ezt a nagy dolomitrögöt északkelet és észak felől félhold alakban nagy kiterjedésű bazalttakarók: a Láz—Tátika és Kovácsi hegyek bazalttakarói környezik. 24. Csócsahegy. Köorra. Nagy-Lázhegy. Förtés. Ennek a csoportnak a legdélibb tagja a kis Csócsahegy, a mely Lesenczetomajtól nyugatra 278 méter magasra emelkedik. A pontusi rétegek alkotta padmalyon az egykori fekete bazalttakarónak csak szertefoszlott darabjait látni már a termőtalajban, illetőleg abból halmokra dobálva.
