A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája, Geologiai, petrografiai, mineralogiai és ásványchemiai függelék (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)

Laczkó Dezső: Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása

1 2 Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása. BÖCKH azonban már a felsőőrsi szelvény feldolgozásánál látta, hogy ezen indító okok tévesek, mert tapasztalta, hogy az Ammonites cf. carinthiacus ? tartalmú dolomit és a tridentinus mész közé épen azok a rétegek helyezkednek, a melyek eddig mint a valódi kagylómész bakonyi képviselői valának ismeretesek. Ezen tapasztalatot nyomon követhette az a gondolat, hogy az Ammonites cf. carinthiacus ? talán nem is egy és azonos faj a MOJSISOVICS oeni csoportjába tartozó Ammonites carinthiacusszal. Ezt a gyanítást BÖCKH későbbi cefalopoda gyűjtései is támogatták. BÖCKH t. i. felvételi területének több pontján egy cefalopodát talált, a mely nagyfokú hasonlatosságot árult el az Ammonites cf. carinthiacushoz. Ez volt a most Balatonites balatonicns MOJS néven ismert ammonitfaj, a melyről BÖCKH még azt is említi, hogy az leginkább a recoaro mész fedőjében mutatkozó sötétebb bitumenes és márgás mészkőben honos. S azért ennek kapcsán ama nézetnek is ad kifejezést, hogy ezen márgás mészkő esetleg egy önálló szintet is jelezhet a decurtata és a Studeri szintek között (i. m. 75, 144. \.). És az összegyűjtött anyag összehasonlítása alkalmából csakugyan ki is derült, hogy az Ammonites cf. carinthiacus? nem más, mint ama cefalopoda, a mely először Ammonites balatonicns MOJS,

1 azután Ceratites balatonicns BÖCKH,

2 majd Trachyceras balatonicnm MOJS

3 és végre Balatonites balatonicnm MOJS

4 néven lőn a paleontologiai irodalomba bevezetve és ismertetve. BÖCKH tehát részben a felsőörsi szelvényből merített sztatigrafiai adatokra, részben a fent említett paleontologiai bizonyítékokra támaszkodva MOJSISOVICS 1869-iki idevágó nézeteivel szemben kimutatta, hogy az Ammonites cf. carinthiacus? tartalmú dolomit a lemezes mész fölé és a STUR-féle recoaro mész alá helyezkedik s azért BÖCKH az így használhatatlanná vált „Ammonites cf. carinthiacus? tartalmú dolomit

1

4 elnevezést elejti és azt a helyi értékű „megyehegyi dolomit" névvel cseréli fel. BÖCKH szerint a lemezes mészkő és a megyehegyi dolomit a bakonyi kagylómésznek leghatalmasabban kifejlődött tagjai. c) A forráshegyi dolomitos márga. BÖCKH úr Felsőörsön a megyehegyi dolomit felett még egy dolomitos és kövületet nem tartalmazó márgát talált, a melyre azután a STUR-féle recoaro, majd pedig a reiflingi szint kőzetei következnek. d) és e) A recoaro és a reiflingi mész. Ezt a két szintet 1870-ig a DéliBakonyból csak két pontról ismerték; így a recoaro meszet Köveskálláról, a reiflingit pedig Nagyvázsony mellékéről. BÖCKH kutatásai azonban kiderítették; hogy a kagylómésznek ezen szerves maradványokban oly gazdag két rétegcsoportja a Balatonfelvidéken még több más ponton is fellép és pedig úgy a déli, mint az északi vonulatban és csak e vonulatoknak a vörösberény-szentkirályszabadjai Malomvölgytől északkeletre eső szárnyát jelöli meg, mint olyant, a melyben a felső kagylómész képviselőit nem találta. Nekem a részletes tárgyalás során alkalmam lesz kimutatni, hogy e kőzetek a jelzett vonalon túl is felszínre kerülnek, még pedig új alakokkal megszaporodott faunával. A recoaro és reiflingi mész felsőörsi kifejlődéséről hű képet nyújtanak egyébként a BÖCKH- és Rora-féle felsőörsi szelvények. Hogy BÖCKH a recoaro mész tetejében álló sötét bitumenes (Bal. balatonicus 1 Verhandl. der geol. Reichsanstalt. 1872. 190. 1. 2 BÖCKH: A Ceratites balatonicus stb. Földt. Közi. II. 163. 1. 3 Jahrb. d. geol. Reichsanst. XXIII. 427. 1. 4 E. v. MOJSISOVICS

: Die Cephalapoden der Mediterranen Triasprovinz; Abhandlungen d. Reichsanstalt. Wien, 1882. X. A Balaton tudom, tanulmányozásának eredményei. I. köt. I. rész. f itsz.; y . VESŐAubVI )