A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája, Geologiai, petrografiai, mineralogiai és ásványchemiai függelék (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)

Laczkó Dezső: Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása

1 2 Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása. tart.) mészkőben hajlandó egy bizonyos önállósággal felruházott rétegcsoport jelenlétét feltételezni, azt már a megyehegyi dolomitról elmondottak keretén belül említettem. Itt még csak azt jegyzem meg, hogy ugyan ő még a reiflingi mészkő felső részéből is ismertet egy rétegcsoportot, a melyet szerinte szintén bizonyos önállóság jellemez s ez a felsőörsi szelvényben szereplő halobia márga. Ezen márga az Arcestes Studeri tartalmú reiflingi mészkő és a Trachyceras Reitzi szintjének alsó zárványmentes mészköve közé illeszkedik. Hovatartozásának kérdése BöcKH-nél függőben maradt, mert ő e márgák daonelláiból sem a felsőörsi, sem az aszófői, sem pedig a vászolyi termőhelyeken meghatározásra alkalmas példányokhoz nem jutott; mindazonáltal a márgákat azon az alapon, hogy már magában a reiflingi mészben is mutatkoznak daonellák, egyelőre a kagylómészhez számítja (i. h. 83.). E kérdéses márgáknak kagylómészkora mellett érdemleges bizonyítékot RÓTH LAJOS szolgáltatott, a ki a márgákkal váltva települő mészkövekben a daonellák mellett még a reiflingi mész jellemző cefalopodáit is megtalálta.

1 MOJSISOVICS ezen márgákra vonatkozólag azt a nézetét nyilvánítja, hogy azok olyanféle határrétegeknek volnának tekinthetők a kagylómész és a „nóri" emelet között, mint az Alpokban a D. Partlianensis tartalmú rétegek, de a melyek alkalmasint mégis közelebb állanak a kagylómészhez mint a Trachyceras Reitzi zónájához.

2 A fentieket összegezve az alsó kagylómész tehát BÖCKH szerint 4, feltételesen 5 tagban fejlődik ki s ezek alulról fölfelé haladó sorrendben a következők: lemezes mészkő, megyehegyi dolomit, dolomitos márga, Rhynchonella decurtata szintje és feltételesen az Ammonites balatonicus tartalmú sötét, bitumenes mészkő; — a felső kagylómeszet egy: az Arcestes Studeri szintje, -— esetleg két szint: az előbbi és a felette álló halobia (daonella) márgák képviselik. MOJSISOVICS ezt a szintezést 1874-ben oly képen módosítja, hogy az Ammonites balatonicus-t tartalmazó sötét, bitumenes meszet fentartás nélkül az alsó kagylómészhez veszi s ezt egyszersmind magáról ezen cefalopodáról Trachyceras balatonicum zónájának nevezi el, míg a BöcKH-féle kagylómész legalsó tagjának a lemezes mészkőnek helyzetét, a mint azt már említettem is paleontologiai bizonyítékok hiányában függőben hagyja. Ugyanezt teszi a reiflingi mész fedőjében álló halóbia márgával is. II. Felső tri a ss. BÖCKH szerint ez is kettős övben húzódik a Déli-Bakonyon végig. A déli zóna egységes vonulat; ellenben az északi nagyon szaggatott, kivéve a fődolomitot, mely a Séd völgyét is átlépi és az Eszaki-Bakonyban is a legnagyobb kiterjedésű kőzetek egyike. A felső triász BÖCKH szerint a következőleg tagozódik: Legalul van a) a Trachyceras Reitzi szintje, a mely közvetetlenül a kagylómész fölött kétféle kőzetminőségben fejlődik ki. Az alsó rész sötét, szaruköves mészkő, szerves zárványok híjával; a felső pedig sárgás, szürkés, ugyancsak szaruköves és gyakran zöldessárga borítékokkal fedett mész. 1 Földtani Közlöny. I. kt. 218. 1. 2 E. v. MOJSISOVICS : Faunengebiete etc.; Jahrb. d. geol. Reichsamt XXIV. köt. 103. 1.