A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája, Geologiai, petrografiai, mineralogiai és ásványchemiai függelék (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)

Laczkó Dezső: Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása

1 2 Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása. 1. Alsó triász. 1. Tarka homokkő. BÖCKH a tarka homokkő-képződményről beigazolja, hogy az a Bakonyban is ép úgy tagozódik, mint az Alpokban. Itt is felállítható benne két osztály; egy alsó, a melyben durvább, vörös és zárványmentes kvarczhomokköveket és kvarczkonglomerátokat találunk és egy felső, a mely változó színű homokkövekből, palákból, mészmárgákból, dolomitból és sejtes rauhwakkéből áll s a melyet szerves zárványtartalom is jellemez. Ez utóbbi (felső) osztályban a meszes és a dolomitos kőzetek a magasabb, a homokosak és agyagosak a mélyebb szintet foglalják el. Ezen két színt fauna szempontjából is elválasztva tartandó s az alsóra a Posidonomya Clarai, a felsőre pedig a Naticella costata, Turbo rectecostatus stb. alakok a jellemzők; vagyis az alsó az alpesi seisi rétegeknek felel meg; míg a felső szint a campilei rétegek egyenértéke gyanánt jelentkezik. (Ezen két szintnek jelenlétét a Déli-Bakony werfeni paláiban MOJSISOVICS is igazolja. Beiträge etc. 101 I). A werfeni palák záró rétegeit BÖCKH szerint a felső szerves zárványokban dús szintet fedőben kisérő sejtes dolomit és rauhwakke képezik, a mely utóbbiakra a Déli-Bakony hosszában mindenütt az ú. n. lemezes mészkő következik BÖCKH a triász legmélyebb rétegeitől elválasztja a lovasi és alsóőrsi Balatonpart mentén mutatkozó zöldes, csillámdús palákat és az ezekkel együtt előjövő és grauwakkére emlékeztető kőzetet, ama valószínűség kijelentésével, hogy azok esetleg már a triásznál régibb formácziónak is lehetnek a tagjai.

1 Szerinte ezen kőzetek az északi vonulatban, azaz a litéri hasadék mentén sehol sincsenek feltárva és a durva vörös homokkő is csak Nagyhidegkútnál bukkanik ki, ellenben HAUER

, mint tudjuk a törésben ismétlődő 'tagok között a verrucanót is találta. 2. Kagylómész. BÖCKH ezen triaszkorú emeletből alulról felfelé haladó sorrendben a következő rétegcsoportokat sorolja fel: a) lemezes mészkő, b) megyehegyi dolomit, c) forráshegyi dolomitos márga, d) Rltynchonella decurtata szintje (STUR recoaro mesze) és e) Arcestes Studeri szintje (Stur reiflingi mesze). a) Lemezes mészkő. HAUER a lemezes meszet guttensteini mész neve alatt, mint tudjuk, még a werfeni palákhoz számította. Ellenben BÖCKH petrografiai alapon már kagylómésznek veszi. MOJSISOVICS, a ki 1870-ben ezt a kőzetet tekintette a recoaro mész (Köveskálla) és reiflingi mész (Nagyvázsony) képviselőjének, 1874-ben megnyugtató palentologiai bizonyítékok hiányában helyzetét függőben hag}'ja a rőth és az alsó kagylómész között.

2 b) Megyehegyi dolomit. A lemezes mész fölött mindenütt egy dolomit következik, a melyet MOJSISOVICS a benne talált cefalopoda-töredék után „Ammonites cf. carinthiacus ?

u tartalmú dolomitnak nevezett el. Azt már említettem, hogy mi indította MOJSISOVICSOT arra, hogy ezen dolomitot a Proarcestes subtridentinus tartalmú mészkő közvetetlen alapjára helyezze. 1 BÖCKH J.: A Bakony. I. 37. 1. 2 E. MOJSISOVICS : Faunengebiete u. Faciesgebilde der Triasperiode d. Ostalpen. Jahrb. d. geol. R. A. XXIV. köt. Wien. 104. 1.