A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája, Geologiai, petrografiai, mineralogiai és ásványchemiai függelék (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Laczkó Dezső: Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása
1 2 Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása. És mégis, hogy mennyivel tökéletesebb eredményeket ért el e téren BÖCKH, szemben Mojsisovics-csal, arról meggyőződhetünk, ha a Mojsisovics-féle 1869-iki szintezést egybevetjük a BÖCKH munkájának 144. lapján közölt szintezési táblázattal. Még jobban ki fog tűnni BÖCKH tanulmányainak alapossága, ha eredményeit összehasonlítjuk Mojsisovics-nak 1874-ben megjelent «Faunengebiete und Faciesgebilde der Trias-Periode in den Ostalpen» 1 czímű munkájának a Bakonynyal, illetőleg BÖCKH művével foglalkozó és ez utóbbinak egyes tételeit kiigazító szakaszaival. Ezeknek megvilágítása czéljából szükségesnek tartom Mojsisovics-nak ezen utóbb említett munkájára a BÖCKH művének tárgyalásával kapcsolatosan kiterjeszkedni. BÖCKH már 1870-, de különösen 1871-ben a földtani társulat szakülésein részletesen fejtegeti a bakonyi triaszterületen szerzett tapasztalait. 2 Elsősorban megerősíti PAUL azon megfigyelését, hog}' az egész Déli-Bakony két egymással párhuzamosan haladó triaszkorű kőzetövből áll. A két kőzetövet egész hosszúságukban kimerítő leírás alá veszi. Nagy érdeklődést keltett különösen a déli vonulatban fekvő s a felsőörsi Királykút völgye mentén vagy 6 km. hosszúságban kifejlődött és nálunk a maga nemében páratlanul álló triaszfeltárás ismertetésével, a mennyiben a feltárás alig egy-két kivétellel magában foglalja a bakonyi triasznak csaknem összes rétegcsoportjait még pedig biztosan követhető települési sorrendben. Az ezen völgy mentén szerkesztett szelvényt még u. a. évben RÓTH LAJOS is feldolgozza 3 és pedig a BÖCKH JÁNOs-éval lényegben teljesen egyező eredménynyel. BÖCKH úr a felsőörsi szelvénynél, a mely normális voltánál fogva a bakonyi triasztagosításnak alapjául szolgált, azt találta, hogy összetételében délkeletről északnyugatra haladva a következő triaszkorú tagok szerepelnek: a) werfeni rétegek, b) kagylómész recoaro és reiflingi szintje, c) buchensteini rétegek, d) wengeni rétegek, é) raibli rétegek feltételesen és f) fődolomit. Ezen triaszkorú rétegsor a Déli-Bakonynak különösen déli szárnyában végignyomozható, amint azt BÖCKH más helyekről is szerkesztett szelvényekkel igazolja. Az északi szárny triaszkorú kőzetzónái már szaggatottabbak, különösen a fiatalabbak, mint a melyeknek jelenlétéről csak egyes, a vonulat hosszában elszórt kibukkanások tanúskodnak. Itt mint kivételt ki kell emelni a fődolomitot, amely a triaszszisztéma minden más kőzetével szemben túlsúlyra jut, úgy hogy a hegység ezen részében látszólag általános takaró gyanánt szerepel. Az egyes zónák egyébként szabályszerűen húzódnak északkeletről délnyugatnak, tehát a Balaton északnyugati partjaival párhuzamosan, még pedig a déli vonulatban Böckh szerint Szentistvántól egészen a badacsonytomaji Orsi-hegyig, az északiban pedig Sólytól Barnagig; csak a szőllős-pécsölyi medencze északi meg déli peremén észlelünk ezen övekben nagyobb mérvű zavarodásokat. Ha már most a Déli-Bakonynak BÖCKII által szerkesztett és a földtani intézet által kiadott (1:144000 méretű) geologiai térképet szem előtt tartva és ugyancsak BÖCKH leírását nyomon követve, az egyes triaszemeleteket úgy elterjedésükben, mint kifejlődésükben vizsgálat alá vesszük, akkor a következő végeredményekhez jutunk: 1 Jahrb. d. geol. Reichsanst. Wien. 1874. XXIV. 81. 1. Azután: MOJSISOVICH: Über einige Triasversteinerungen aus d. Siidalpen ; Jahrb. 1873. és Verhandl. d. Reichsanst. 1873. 19. 1. 2 A magyarhoni földt. társ. munkálatai. V. 219, 1. és Földtani Közlöny, I. 4. és 37. 1. 3 RÓTH LAJOS : A Felső-Örs melletti Forráshegy lejtőjének geologiai átmetszete; Földt. Közi. I. 209. 1.
