A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája, Geologiai, petrografiai, mineralogiai és ásványchemiai függelék (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Laczkó Dezső: Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása
ÖSSZEFOGLALÁS. Területünk leírt geologiai viszonyaival való leszámolás végén szóvá kell még tenni az ismertetett triaszkorú lerakódások csoportosításának a kérdését is. A bakonyi heteropikus fáczieszek latolgatásánál legelsőbben is azt a tanulságot kell leszűrnünk, hogy a míg a Balatonfelvidék déli és nyugati triaszterületein a BTTNER-féle ötös beosztást 1 (1. Alsó márgáscsoport. 2. Alsó meszescsoport. 3. Középső márgáscsoport. 4. Felső meszes csoport. 5. Felső márgáscsoport.) könnyen keresztiilvihetjük, addig annak gyakorlati értékesítése a keleti és északi területeken kivihetetlen, mert mint tudjuk, területünk ezen részén a BITTNER-féle középső mészben szegény csoportot is túlnyomóan meszes és dolomitos kőzetek képviselik s ez a jelleg még jobban kidomborodnék, ha — a mit éppen nem tarthatok valószínűtlennek — idővel csakugyan bebizonyosodnék, hogy a hajmáskér-sóly-kádárda-szabadjai területrésznek szintén inkább meszes, mint márgás alsó karniai korú övén fekvő dolomitok sem egyebek, mint a felső karniai veszprémi márgák egyenértékei. Viszont az a másik tény, hogy az alpesi wengeni, cassiani és raibli lerakódások ZITTEL é rtelmében egy egységes csoportot képeznek, megbolygatja azokat a hármas triasztagosításokat, a melyek a felső és középső triász határát akár a wengeni és cassiani, akár pedig a cassiani és raibli rétegek között vonják meg. ZITTEL hivatkozva a wengeni, cassiani és raibli csoport egységességére, az alpesi kagylómeszet s vele a középtiaszt is felülről a buchensteini rétegekkel lezárja. 2 Ámde az emeleteket illetőleg, a mily szorosra fűződnek faunisztikus szempontból a wengeni, cassiani és raibli rétegek, éppúgy kezd a Balatonfelvidék paleontológiájával foglalkozó szaktekintélyek tanulmányaiban kidomborodni a decurtata, trinodosus és valószinűleg a Reitzi zónának az együvétartozása is. De nálunk a triaszkorú lerakódások természetét illetőleg is azt találjuk, hogy ezek a kagylómész alapjától kezdve fel egészen a fődolomitig magukon viselik az egységesség bizonyos színezetét. A fekütől és a fedőtől általában jól elválnak; azonkívül rendkívül gyakori fáczieszváltozások által jellemzett, s ezáltal a fejlődésbeli egységesség bizonyos színezetét tagadhatatlanul magán hordó csoportot képeznek, a melyet hovatovább egységesnek bizonyuló fauna is jellemez. A tarka homokkőképletet jól körülhatárolt egységnek tekintik; a nóri emeletről pedig ZITTEL-nél azt 1 Jahrbuch d. geol. Reichsanst. 1892. 393. 1., 1894. 375. 1. és Bemerkungen zur neuesten Nomenclatur d. alp. Trias. 1896. 17. 1. 2 ZITTEL : Über Weng. St. Cass. Sch.; Sitzungsber. d. bayer. Akad. 1899. 355. 1.
