A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája, Geologiai, petrografiai, mineralogiai és ásványchemiai függelék (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Laczkó Dezső: Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása
182 Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása. 120 olvassuk, 1 hogy ezzel az emelettel új tengeri fauna jelenik meg, a melynek vonatkozásai a karniai emelet gazdag faunáihoz oly jelentéktelenek, miszerint a fődolomit, illetőleg hallstatti mész és raibli rétegek közé nagyjelentőségű paleontologiai határvonal húzható. A karniai és a norikumi emeletek közé illesztett paleontologiai határ jogosultságát MOJSISOVICS is hangoztatja. 2 Végül FRECH éppen a bakonyi viszonyok ismerete alapján mondja, hogy a bakonyi triász sztratigrafiai és paleontologiai taglalása a hármas osztályozást világosan mutatja. 3 Ebben az értelemben használtam tehát én is ezen munkámban a középtriasz elnevezést azokra a szedimentumokra, a melyek a Balatonfelvidéken alul a megyehegyi dolomittal kezdődnek és fölül a tóri-opponitzi rétegekkel végződnek. Alsó triasznak marad tehát a tarka homokkő, felsőnek pedig a fődolomit és a «bakonyi» dachstein mész. Ma már nyilvánvaló a törekvés eltérni az eddig követett iránytól: az egyes geologiai formáczióknak csaknem a végletekig menő szétforgácsolásától. Látjuk, hogy a faunák ismeretének fokozatos fejlődésével fokozatosan töltődnek ki a törzsek fejlődésének folytonosságában eddig észlelt hézagok is. Ha valahol, úgy a Bakonyban elsősorban domborodik ki határozott körvonalakban az eddig gondosan szétválasztva tartott szintek faunái közötti rokonság, valamint a közös alakok nagy száma is. «Semmiképpen sem szabad hátrányosnak tekinteni azt a körülményt, hogy a régi tagosító határvonalakat napról-napra nehezebben tudjuk felismerni. Sőt ellenkezőleg, éppen ebben rejlik az összes újabb tanulmányozásoknak a legérdekesebb eredménye. Hogy kísérleteink — beleértve a legújabbakat is — az egész földre alkalmazható tagosítás kérdésében megnyugtató eredménynyel nem végződnek, az csak a természetes fejlődésre vonatkozó ismereteink folytonos gyarapodását bizonyítja. Az egyes formáczióknak nevekkel való megjelölésére kétségtelenül szükségünk van, mert gondolataink kifejezést is igényelnek és áttekintésre is szorulunk. Ám az ily elnevezéseket sohasem szabad másnak, mint kisegítőeszközöknek tekinteni.» 4 1 U. o. 359. l. 2 E. v. MOJSISOVICS: Die Cephalopoden d. Hallst. Kalke.; Abhandl. d. geol. Reichsanst. 1893. VI/2. 822. 1. 3 FRECH: Új kagylók stb. 125. 1. 4 E. v. BENECKE : Bemerkungen über die Gliederung d. ob. alp. Trias ; Berichte d. naturforsch. Gesellsch. zu Freiburg. 1895. I. 241. 1.
