A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája, Geologiai, petrografiai, mineralogiai és ásványchemiai függelék (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)

Laczkó Dezső: Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása

1 2 Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása. A magyar földtani osztálynak 1868-ban és a m. kir. földtani intézetnek 1869-ben történt felállításával megszületik a magyar térképező geologia. Ez ideig Magyarország földtani térképezéséti amint láttuk, majdnem kizárólag az osztrák geologiai intézet tagjai végezték, most pedig a hazai felvételek foganatosítása a magyar geologusok feladatává lesz. A dunántúli középhegységek ügye legjobb szakerőink kezébe kerül. HANTKEN és KOCH az Eszaki-Bakonyban, BÖCKH és HOFMANN pedig a Déli-Bakonyban végzik a részletes felvételeket. BOCKH és HOFMANN a szerzett tapasztalatokat csakhamar közzé is teszi és pedig a m. kir földtani intézet évkönyveiben.

1 De azután is vissza-vissza térnek ez érdekes és tanulságos területre, hogy egyes kétségeseknek maradt kérdéseket, kivált a Déli-Bakonyban tisztába hozhassanak. A ki járta a Bakonyt, különösen annak déli részét, azon szándékkal, hogy altalajának összetételét megismerje; a ki látta, hogy a többnyire vékony lösztakaró alól mily gyakorta és mily változatosságban bukkanik az elő; a ki nyomozta az abráziós fensikoknak kőzettörmelékkel teljesen elborított felületein a számos törésvonalat, a melyeknek mentén sokszor — mondhatni — az összes triász alig egynéhány négyszögkilométernyi területen hihetetlenül kaleidoszkopszerű képben jelenik meg: csak az tudja igazán méltányolni azt a munkát, a melyet hazai földtani intézetünk első munkásai a Déli-Bakony területén két rövid nyár lefolyása alatt végeztek. BÖCKH úr nemcsak térképezte a bakonyi Sédvölgy és a Marczalba futó Tornapataktól délre eső majdnem 1000 km.

2 területet, hanem annak geologiai viszonyait írásba is foglalva, a már idézett művében oly tudományos forrást nyitott a hazai geologusok számára, a melyből azok csak megbízható adatokat meríthetnek. BÖCKH úrnak ezen művében a lényegbe vágó tételek legtöbbje ma is szilárdan áll és alig akad a nagy területen egy-két hely, a melynek BÖCKH által nyújtott leírása némi módosítást igényelne. A litéri hasadék irányának részletes kijelölése, a bakonyi bazaltok erupcziós vonalrendszereinek megszerkesztése, a legtöbb alpesi triaszemelet jelenlétének paleontologiai úton való beigazolása, sőt pontos térképezése is — oly eredmények, a melyek csak nagy tudás és lelkiismeretes munka árán érhetők el s a melyek BÖCKII művét a magyar geologiai tudomány egyik legérdemesebb alkotásává avatják. Az az egy-két parallela, a mely BÖCKH J. szintezésében utóbb kiigazításra szorult, a szerző érdemeit érintetlenül hagyja, mert ne feledjük, hogy BÖCKH a maga bakonyi tanulmányait éppen azokban az esztendőkben végezte, a melyekben az alpesi geologia fejlődésében egy új irány kezdett érvényesülni, de a mely ezen tudomány talajában mélyebb gyökeret verni nem tudott. Értem itt a Mojsisovics-féle és már említett 1869-iki alpesi és bakonyi triaszszintezést. Hogy ezen új körülmények zavarólag hatottak a mi geológusaink munkálkodására is, a kik összehasonlító tanulmányaikban végre is csak az alpesi geologiára támaszkodhattak, az természetes. indokolható megkülönböztetés. De mert a helyben használatos neveknek a tudományba való bevezetése — ha azok különben az említett szempontból kifogás alá nem esnek — még kívánatosabb, én a hegység ama részére, a melyet BÖCKH J. Déli-Bakonynak nevez, a Balaton mentén immár használatossá vált és LÓCZY által a magyar földrajzi társulat balatoni bizottságának jelentésében (Földr. Közi. 1894. 15. 1.) is ajánlott «Balatonfelvidék» nevet tartom meg. Es a bakonyi ember is «Bakony» alatt csak a várpalota—veszprém—nagyvázsony—tapolczai országúttól északra eső nagykiterjedésű erdővidéket érti. Sőt ebből is azt a területet, a mely a veszprém—tapolczai és veszprém—devecseri országút közé esik, már szintén csak elvétve halljuk «Bakony» néven emlegetni. Ezek a megkülönböztetések azonban magának a «Bakonyhegységnek» a fogalmát érintetlenül hagyják, mint amelynek egységességéhez szó sem férhet. 1 A magyar kir. földtani intézet évkönyve II. és III. kt.