A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája, Geologiai, petrografiai, mineralogiai és ásványchemiai függelék (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Laczkó Dezső: Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása
1 2 Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása. triasztagosításának ki nem elégítő volta az említett paleontologiai okon kívül még abban is találhatja nyitját, hogy MOJSISOVICS a bakonyi viszonyokat nem a legjobb pontokon tette tanulmánya tárgyává. De ha Mojsisovicsnak imént vázolt bakonyi triasztagosítása utóbb több pontban tisztázásra is szorult, elvitázhatatlan érdeme szerzőjének mégis, hogy említett szelvényeivel a Balatonfelvidék szerkezetét fokozottabb méretekben megvilágította, valamint hogy különösen a bakonyi kagylómész és felső triász határrétegeinek a valósághoz nagyon közel álló megjelölésével a hasonló korú alpesi képződményekkel való párhuzamosítást az eddigieknél szélesebb alapokra fektette. Közbevetőleg, hogy az időbeli sorrendet megtartsuk, még egyszer meg kell emlékezni HAUER-TOI , a ki ugyancsak 1870-ben ismertetvén a Magyar OsztrákMonarchiának a wieni geologiai intézet által szerkesztett földtani térképét, ezen ismertetés keretében kiterjeszkedik a bakonyi viszonyokra is. 1 Egészbenvéve most is a saját és volt bakonyi munkatársainak tapasztalatait vázolja. A bakonyi triász tagozódásának egyes, előtte ismeretlen tételeiben azonban MOJSISOVICS felfogását követi. Ezért kerültek a veszprémi márgák nála is a megyehegyi dolomit keretébe és evvel együtt a tridentinus mész alá. Az esino dolomit jelenlétét s evvel együtt a fedő dolomitok egész tömegének ketté osztódását HAUER ez alkalommal is megerősíti. Továbbá a köveskállai brachiopodás és a nagyvázsonyi cefalopodás rétegek alpesi egyenértékét és egymáshoz való korviszonyát már ő is STUR szellemében határozza meg. Végül a lemezes meszet az alsó triász werfeni csoportjához kapcsolja, — és hogy e mészkő csakugyan oda is tartozik, az a legutóbbi bakonyi kutatások alapján többszörös beigazolást nyert. Ezek alapján HAUER-nek 1870-iki bakonyi triasztagosítása következőleg foglalFődolomit (Dachstein dolomit). Esino dolomit Buchensteini rétegek (tridentinus mész) Trachyceras márga és megyehegyi dolomit Reiflingi mész Recoaro mész Lemezes mészkő Werfeni dolomit és sejtes rauhwacke Werfeni pala Verrucano és grődeni homokkő * Ezzel egyszersmind elérkeztünk a bakonyi geologia fejlődésének második korszakához, a melynek nem kevésbbé jelentős tudományos eredményeit javarészben BÖCKH JÁNOS úrnak köszönhetjük. A most következő szakaszban, a mely túlnyomóan BÖCKH úr bakonyi tanulmányaival foglalkozik, czélszerűnek vélem az általa használt helyneveket megtartani s azokat, a hol a szükség magával hozza, megjegyzésekkel kísérni. Ennek megfelelőleg megtartom itt az «Északi Bakony» és «Déli Bakony» elnevezéseket is. 2 1 Jahrb. d. geol. Reichsanst. 1870. 463. 1. Ä BÖCKH JÁNOS : Északi- és Déli-Bakonyt különböztet meg (pontosabban a «Bakony déli részének» nevezi a Balatonfelvidéket), a mi kétségen kívül ugy orografiai, mint tektonikai szempontból is megható össze : Rhaetiai emelet Felső triász Alsó triász
