A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája, Geologiai, petrografiai, mineralogiai és ásványchemiai függelék (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)

Laczkó Dezső: Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása

170 Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása. 120 podás decurtata meszekre és még inkább dolomitokra a trinodosus zóna márgásmeszes és czefalopoda tartalmú lerakódásai következnek, a melyekben azonban a feküzóna brachiopoda faunájának egynéhány képviselője (Spirigera trigonella, Spiriferina Mentzelii) szintén előfordul Másutt pedig, mint pl. a keleti területen (a kádártaszabadjai töréstől keletre) a decurtata zóna brachiopodás változatát meg sem is találtam, mert itt a zóna dolomitos fácziesze felterjed az ismert berekhegyi trinodosus meszekig és brachiopodák mellett lamellibranchiátákat is (Spirigera trigonella, Spiriferina Mentzelii és Myalina eduliformis) tartalmaz A berekhegyi trinodosus meszek meg éppen a legszorosabban olvasztják magukba ezen két szomszédos zóna legjellemzőbb alakjait, sőt magukat a vezérlő kövületeket (Rh. decurtata var. és Cer. trinodosus) is. E mellett nem kevésbbé fontos az az aránylag gazdag kagylófauna is, a melyet e rétegek magukba zárnak. De a Cserhalompusztával nyugat felöl szomszédos veszprémi Alsóerdő kőzetei sem engednek élesebb határt vonni a szóbanforgó két zóna között. így a decurtata zóna felsőörsi brachiopodás fáczieszét itt sem találtam meg, hanem itt a trinodosus zónának a vámosi Gyürtetőről ismert és csaknem kizárólagosan czefalopodákat tartalmazó kőzetfácziesze alatt egy oly lerakódás (sötétbarnás és szürke, tömör mész) fekszik, a mely szintén mindakét zóna alakjait egyesíti magában (Spiriferina Mentzelii, Terehratula vulgaris, Ceratites trinodosus, Ptychites flexuosus stb.) és a berekhegyi kagylók mellett még a PRECH-féle nevezetes törpe kagylófaunát is tartalmazza. Ezen nyilvánvaló faunakeveredés jelentőségét az egész Balatonfelvidék anisusi emeletének monografikus feldolgozása alkalmából lehet csak kellőképen mérlegelni. A trinodosus zóna tehát kétféle fáczieszben fejlődik ki. Az egyik az, a mely ARTHABER úr szerint kissé idősebb faunát rejt és anyaga sárgán málló szürke és jól rétegzett márgás mész. Ezt a délalpesi fáczieszt megtaláljuk a veszprémi Alsóerdőben és a Gyürtetőn. A másik a vöröses-barna, aprón szemecskés és homokkőre emlékeztető szövettel bíró berekhegyi fácziesz, a mely megvan az egész keleti területen és a Cserhalompusztán is, bár itt, valamint Kádártán a veres színt szürke árnyalatok is felválthatják. A Sólyi-fenyves itt is kivételt képez, a mennyiben itt a trinodosus szint helyén álló kőzetek is legtöbbnyire dolomitok, a melyekből azonban meghatározható cefalopoda nem került elő. A berekhegyi fácziesz faunáját ARTHABER

1 fiatalabbnak tekinti s ebben is magát a berekhegyi faunát a legfiatalabbnak, a mely már határképződésnek tekinthető a ladini emelet felé. Végül ARTHABER megerősíti BiTTNERnek a bakonyi brachiopodák tanulmányozásából merített ama nézetét, hogy a Bakony (illetőleg Balatonfelvidék) kagylómészfaunája az észak- és délalpesi fauna vidék között áthidaló szerepet visz.

2 2. Ladini emelet. A Trachyceras Reitzi zónájába eső lerakodással a Bakony középtriaszába szarúköves gumós meszek és márgák helyezkednek be, a melyeket dolomitok aránylag csak ritkán helyettesítenek, a miért is a Reitzi meszek, a bakonyi középtriásznak legkönnyebben felismerhető tagjai. Sajátszerű összetételökkel a délalpesi buchensteini és az északalpesi reiflingi fáczieszre és meszekre emlékeztetnek, még 1 ARTHABER : A Deli-Bakony werfeni r. stb. 16. 1. (Pal. függ.). 3 U. o. 17. 1.