A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája, Geologiai, petrografiai, mineralogiai és ásványchemiai függelék (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Laczkó Dezső: Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása
171 Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása. 120 avval is, hogy bennök eruptivus eredetű tufák, továbbá agyagosabb vagy tisztábban meszes és fossziliákban bővelkedő közbetelepülések is találkoznak. A Reitzi mész alpesi egyenértéke gyanánt eddig a «buchensteini mész» szerepelt. Ámde PHILLIP 1 a RicriTHOFEN-féle buchensteini rétegek (Geogn. Beschr. d. Umgeb. d. Predazzo ete. 1860.) felülvizsgálásából arról győződött meg, hogy ezen lerakodás csak a kőzetfáczieszt illetőleg hozható a balatonfelvidéki Reitzi rétegekkel vonatkozásba. Faunisztikus szempontból ellenben nem. PHILLIP a buchensteini rétegeket, mint tisztán helyi értékű képződést a Marmolata mész alapjára helyezi, míg a Bakony Reitzi rétegeit magában a Marmolata mészben fekvő Trachyceras Reitzi, Tv. Curionii és Tr. recubariensis zónájával állítja párhuzamba. (U. o. 34. 1.) Nálunk ezen zónának petrografiai kifejlődése tényleg nagyfokú megegyezést mutat az idetartozó vicentinoi és judicariai rétegekkel. Kölcsönös faunisztikus vonatkozásaikat a nagyszámú azonos czefalopoda faj fellépése mellett még a kagylómész karakterű brachiopodák (Rhynchonella trinodosi, Spiriferina Köveskálliensis, Spiriferina Mentzelii, Spirigera trigonella) és a Daonella Taramelli MOJS. jelenléte is erősíti. A Reitzi mészből eddig kikerült fauna kagylómész karakterét BÖCKH után" FRECH is 3, ARTHABER is 4 és BITTNER is 5 hangsúlyozza. 3. Karniai emelet. A tridentinus mészben a fentemlített szarúköves és gumós mészfácziesz folyatódik. E mellett a lerakodás alsó és felső szintjeiben szintén találunk márgás közbetelepüléseket. Az alsóbbakban sötétvörös, lila színbe hajló, lágy, szinte agyagos lencsék mutatkoznak (Sólyi-fenyves, Katrabocza). Ez az a változat, a melyről FRECH «Új czefalopodák» cz. munkájának 25. lapján szintén megemlékszik, sőt azt ugyanott az 50-ik lapon közölt táblázatban B 3 jelzéssel ellátott rovatban el is különíti. A másik, a felső változat a BöCKH-féle füredi mész kritikus helyzetének a kérdésével szorosan összefügg s így azzal bővebben kell foglalkoznunk. A tridentinus mész jellemző vonásai BÖCKH úr szerint a jó rétegzettség, gumós felület, vörös szín, nagy és szintén vörös szárúkőtartalom (i. m 30. 31. 67. 87. stb. 1.). Azonban leírásainak nem egy helyén hozzáteszi azt is, hogy találtatnak benne átmenetek is sárga és szürke féleségekbe. Ehhez a jellemzéshez csak azt akarom hozzátenni, hogy az említett világos féleségek többnyire a mészkőcsoport felső színtájaiban fordulnak elő. Ez a körülmény készteti rá BÖCKH urat a következő hozzátoldásra: «Ott, a hol a tridentinus mészkő jellemző vörös színével fejlődik ki, a füredi mészkő határa is lefelé nagyon éles; csak ott, a hol a tridentinus mészkő világosabb színekbe megy át, jellemeztetik a határvonal is kevésbbé élesen» (96. 1.). És ez a felső világos változat a tridentinus mész csoportjában csaknem általános jelenség. Területemen jól ki van fejlődve a Tóhegyen, a Sólyi-fenyvesben és Kádártán is, kevésbbé jól, de azért észrevehetően a mészkőnek minden más előjövetelénél. A tóhegyi és a sólyi előjövetel kétségtelenné teszi még azt is, hogy ez a világos változat tényleg a tridentinus mészhez tartozik, mert hiszen magában a vörös változatban bennfoglaltatik. Másutt zárótagul szerepel s ez az az eset, a mikor a felette fekvő füredi 1 H. PHILIP.: Palaeontol-geol. Untersuchungen aus dem Gebiet von Predazzo; Zeitschr. d. deutsch geolog. Gesellsch. 1904. 2 BÖCKH J. : A Bakony. I. 142. 1. 3 FRECH : Új czefalop. 51.1. 4 ARTHABER : Lethaea, II. Alpine Trias d. Meditt. Tr. 422. 1. 5 BITTNER : Bakonyi triász brach. 56. 1.
