A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája, Geologiai, petrografiai, mineralogiai és ásványchemiai függelék (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)

Laczkó Dezső: Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása

169 felcserélni nem lehet. Ezen kettéválasztás csak petrografiai alapra helyezkedik és legkevésbbé sem akarja a campilei rétegek egységét érinteni. Területünkön azonban, a hol többféle korú dolomitok is szerepelnek és összekerülhetnek, a lemezes mész alatt fekvő felső dolomitnak külön néven való említése czélszerűnek látszott. Egyébként a vverfeni csoporttal LÓCZY és FRECH a balatoni monográfiában részletesen foglalkoznak s azért itt pusztán csak utalok az ő műveikre.

1 Középtriász. 1. Anisusi emelet. A balatonfelvidéki anisusi emelet alapján álló legrégibb lerakódást képező BöcKH-féle megyehegyi dolomitot csak ezen minőségében ismerem. Más kőzetbeli fácziesze a mi vidékünkön nincsen és csak felső felében találkozik benne meszesebb anyag pl. a Sólyi-fenyvesnél vagy a geleméri utászháztól északra eső területeken. Kagylómészkorát fossilis adatok (Spirifrina Mentzelii Dkr. sp. Myalina eduliformis mut. praecursor FRICH) igazolják. BÖCKH J. a megyehegyi dolomit «legfelső részéből» és pedig magáról a Megyehegyről (i. m. 49. 1.), a mint már a történeti részben is említettem, egy czefalopodát sorol fel, a Balatonites balatonicus Mojs.-t (Ammonites cf. Carinthiacus MOJS.). EZ tehát korát illetőleg perdöntő leletnek tekinthető. De, mert BÖCKH úr szerint itt a dolomiton már a tridentinus mész padjai feküsznek, nem tarthatom kizártnak azt a lehetőséget sem, hogy a Megyehegy hasonló nevű dolomitjának felső része nem egyéb, mint az anisusi lerakódások magasabb szintjeinek dolomitos fácziesze, annyival inkább, hogy a benne talált czefalopoda a Balatonfelvidék más helyein is a decurtata zóna legmagasabb szintjeiben fordul elő. Megjegyzem még, hogy a felsőörsi profilban szereplő és a megyehegyi dolomit fölé települő zárványmentes márga (BÖCKH i. h. 61 1. III. szelvény, 3-ik szám; azután a Forráshegy lejtője, 64. 1., 3-ik szám ; továbbá RÓTH LAJOS profilja, Földt. Közi. I. k. 215. 1. II. szám) biztos képviseletét én a magam területén nem találtam; mert csak a veszprémi Alsóerdő délnyugati sarkán, valamint ugyanezen erdőben a veszprém—füredi országút és a veszprém—zalamegyei határ által képezett szögletben mutatkozik az ottani megyehegyi dolomit felső határán egy dolomitos és kövületmentes márga, a mely helyzeténél és korlátoltabb mértékben petrografiai sajátságoknál fogva is a BÖCKH és RÓTH szelvényeiben szereplő és hasonló helyzetű márgára utal. A megyehegyi dolomit fácziesze az én területemen magasabbra is felterjed, mint a klasszikus felsőörsi profilban, mert a decurtata zónának felső és az említett szelvényben márgás-meszes fáczieszben jelenlévő recoaro rétegeit is képviseli, sőt, a mint láttuk, egy-két ponton a trinodosus zónában álló STÚR-féle reiflingi meszeket is. Helyén a Déli-Alpokban a Mendola dolomitot az Északiakban pedig a Ramsau dolomit alsó szakaszát találjuk. Az anisusi emelet alsó szakaszában, a decurtata zónában a megyehegyi dolomitra következő brachiopodás szintet (STŰR recoaro meszét) BÖCKH J. el tudta választani a felette következő czefalopodás mésztől (STÚR reiflingi meszétől), a mely itt a trinodosus zónát képviseli.

2 Az én területemen azonban ezt az elválasztást foganatosítani bajos dolog. Csak az egy Cserhalompuszta az a hely, a hol brachio1 FRECH: Pótlójegyzetek stb. 11. és 12. 1., ill. A werfeni rétegek vezérlő kövületei stb. 4. és 50. 1. (Pal. függ.). 2 MOJSISOVICS a bakonyi alsó kagylómészben (decurtata zóna) négy fáczieszt különböztet meg, a melyek alulról felfele haladó sorrendben a következők: dolomitos, zárványmentes, czefalododás és brachiopodás fácziesz (Faunengebiete stb. 104. 1.) ARTHABER ezeken kívül a veszprémi alsóerdei pigmeusz fauna alapján még egy bivalva fáczieszről is tesz említést (Lethaea 420. 1.).