A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája, Geologiai, petrografiai, mineralogiai és ásványchemiai függelék (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Laczkó Dezső: Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása
Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása. 117 szolgáltatott a márga megint néhány felismerhető fossziliát, különösen sok apró Carditát (vámosi carditás márga!). Ezt a helyet ^-tal jelzem s innen valók a következő alakok : Cassiauella angusta BITTN. Lima austriaca BITTN. Mysidioptera cf. cimbriauica BITTN. Myophoria Wöhrmanni BITTN. Cardita Pichleri BITTN. Solenomya sp. f) Ezen márgákra fedő gyanánt egynéhány hamuszürke, poros felülettel törő, bitumenes és kissé dolomitos mészkőpad borul, a melyeknek fossziliatartalma szegénysége daczára is, már magasabb szintájt árul el. Innen való Spiriferina Bittneri FRECH, a Gonodon Mellingii HAU . több példánya, továbbá Myophoria Wöhrmanni BITTN. és Cuspidaria gtadius LBE. egy-egy példányban. Ezen tagról BÖCKH úr ezt írja: „világosabb és sötétebb színű, többször bitumenes mészkő; kövületekben nagyon szegény és csak Spiriferina fragilis alakjával bíró spiriferinákat találtam benne" (i. m. 128. 1.). g) Felette ismét márgák következnek s ezekkel elértük egyszersmind a Szalaydomb tetejét. Mivel a dnárgákkal szilárdabb mészkőrétegek is váltva települnek, ezen utóbbiak felhasználására itt fejtőket is nyitottak. A márgák világossárga színűek. BÖCKH úr is említi, hogy mállottabb részleteikből számos apró bivalva („nucula és corbula") kőmag kerül ki, a melyek mind erősen torzult külsőt mutatnak. S a hol a márgatörmelék egészen szétmállott, annyi van ezen kis kebelekből, hogy marékszámra gyűjthetők. De elvétve más kövület is akad a málladékban. Aránylag még leggyakoribb alak a Cassianella angusta BITTN., azután Myophoria inaequicostata KLPST. és Gonodon Mellingii HAU .; innen való még Sirenites subbetulinus MOJS. LÓCZY pedig az apró kőmagvak közül kiválasztotta még a következő fajokat: Nucula expansa WISSM., N. cf. carantana BITTN., N. cf. strigilata GFS. h) Ezen csoport magasabb részletei közé egynéhány görcsös felületű és kalcziteres mészkőpadot találunk beágyazva, a melyeken koráll- és szivacsátmetszetek mutatkoznak. Leggyakoribb köztük és könnyen is felismerhető a szép Amblysiphonella Lörentheyi VIN. i) Felettök egy kis darabon ismét szürke márga lép felszínre, a melyben a fentemlített nueulamagvak még mindig előfordulnak. Azután egy kis diszkordancziával egy meszes, majd dolomitos csoport következik, a melyet apró megalodontatartalom tüntet ki. k) A csoport mélyebb rétegei sötétszürke, csaknem feketés és erősen bitumenes mészkő képezi, a mely felfelé ugyanilyen színű mészpalába, majd /) dolomitba megy át. Úgy a meszeket, mint a dolomitot apró megaloduskőbelek teszik felismerhetővé (m egálodusos dolomit), bár a dolomitban már jóval gyérebben mutatkoznak. Ez az a dolomitcsoport, a melyet BÖCKH, mert zárványokat benne nem talált, feltételesen a fődolomithoz osztott be (i. m. 129. 1.). Ezt a nézetét csak erősíthette az a körülmény, hogy a dolomit tovább északfelé látszólag minden megszakítás nélkül folytatódik, egészen az aranyosvölgyi biztos fődolomitokig. A dolog azonban nem így áll.
