A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája, Geologiai, petrografiai, mineralogiai és ásványchemiai függelék (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Laczkó Dezső: Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása
Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása . 101 d) Cserhát, Girisicsdomb, Szalaydomb, Táborállás. (VI. szelvény, az I. tábla 1. ábráján). Ha már most a Csőszdomb nyugati lejtőjében húzódó veszprém—jutási országútat átlépjük, ismét egy olyan legelőnek hagyott területet érünk, a melyen egykor szintén követ fejtettek. Ezen ponttal egyszersmind elértük magát a VI. szelvényt is, a mely részben már magának a városnak az altalajáról is készült. Minthogy a fődolomit alól feltört felső márgacsoportba a Sédfolyó amfiteatrumszerű teknővölgyet vájt be, a melynek partjain a szelvényben szereplő kőzetcsoportokhoz legkönnyebben hozzáférhetni, a szelvénynek szerkezetét is ehhez a körülményhez alkalmaztam s ennek következtében azt három szakaszra osztottam fel. A legmélyebb tagokat felölelő szakasz a veszprémi Piaczon (most Rákóczitér) kezdődik s északkeleti irányban a Buhimutczát meg a Girisicsdombot átszelve azon kis vízmosásos árokban végződik, a mely a Girisicsdomb keleti lejtőjébe mélyedve, a Buhimutcza és a Vágóhídutcza (újabban Venyvesutcza) összeszögelléséhez vezet, le egészen a Sédfolyó partjáig. A második (középső) szakasz az említett vízmosást elhagyva NNE-irányban átcsap a Malomutczán a Völgyikútárokba s innen felvezet a Szalaydomb déli nyerges részére. Végül a harmadik szakasz a nyeregről NNW-nak fordulva, átcsap magán a Szalaydombon és a Táborállás nevű plató déli szélén ér véget. Kezdjük az első legmélyebb szakaszon. A piacztéri és a buhimutczai újabb építkezések és vízvezetéki árkolások altalaj gyanánt csaknem mindenütt egy sárgás, majd barnás, itt-ott szürke, sokszor sötétebben foltozott és szinte levelesen rétegzett homokos márgákat hoztak felszínre. Ezek a márgák tudtommal a veszprémi középtriasz felszínre került rétegei közül a legmélyebbek. Megtaláltam őket a Rákóczitér és a Buhimutcza déli szakaszának egész hosszában, továbbá a Rozmaringutczában (Anyosutcza) és az Árvautczában (részben Tököliutcza) is. A márgák, kivált a fődolomit közelében, rendkívül gyürődöttek, a mi természetesen csak a vetődéssel karöltve járó diszlokácziókra vezethető vissza. Mélyebb szakaszuk, mely a szelvényben a)-val van jelölve, barnássárgaszínű leveles, kissé homokos; anyaga telisded-tele van apró lenyomatta], a melynek egy része a FRECH-től Estheria Lóczyi névvel jelölt kagylós rákocskákhoz tartozik. Más részök apró kagylólenyomat, a melynek sokszor a héja is megvan, de csak mint finom, elváltozott mészkéreg s azért különösen specifikus meghatározásuk csak igen ritkán lehetséges. Különösen Posidonomyákra és Halobia búbokra valló héjak fordulnak elő nagyobb számban. Ezeken kívül előfordulnak még a márgákban apró nucula-magvak is, a melyek közül az egyik példány megmaradt héjrészlete úgy körvonalban, mint a héjfelület díszítésében is a set. cassiani Nucula lineata MsTR.-re utal. Végül (Jrtliocerastöredékek és erinoidanyeleeskék sem ritkák. b) A kérdéses márgacsoport magasabb és a szelvényben F)~ v el jelölt szakasza is kissé homokos. Uralkodó színe világossárga, majd fehéresszürke s végül egy egérszürke árnyalat. Ezen csoport legfelső szintjeiben a márga meszesedik, sőt itt-ott vékonyabb meszes padok is ékelődnek közbe és a fosszilis tartalom is nem csak változatosabb, de jobb is, mint a mélyebb szintekben. A szelvény első szakaszában ezen magasabb márgákhoz csak egyetlen egy ponton férkőzhettem jól és pedig a Buhimutcza 15. sz. háza udvarában, a hol egy bástyafal mellett vágott csatorna mentén van feltárva. Innen gyűjtöttem a következőket:
