Lóczi Lóczy Lajos: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének geológiája és morfológiája, 1. szakasz: A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
III. Fejezet. A Mezozoos képződmények. A Triasz-szisztéma
A Balaton környékének geologiai képződményei. 67 azt sem látom kizártnak, hogy egy részük már pleisztoczén korú. Kövesedett maradványt nem leltem ugyan benne sehol, de nem is várhatunk belőle fossziliát, ha egyszer alulról kitöltött thermális, travertin csatornáknak ismertük fel e mészkövet. Réteg szerinti közbetelepedésben a sejtes «rauhwacke» -szerű forrás-mészkövet a lemezes-mészkő között sehol nem láttam. Ellenben a felső werfeni lemezes-dolomiton (2 g) szintén felleltem néhány helyen szereplését. A werfeni rétegek vastagsága és tektonikája. (Lásd a II. tábla szelvényeit és a Balatonfüred környékének földtani térképét a XI. táblán.) A Balatonfelvidéken változó szélességet foglal el az alsó-triász. Vonulatainak szélessége a Balaton mellett Almádi és Vörösberény között 1 x/ 4— 1 Va k m-> Csopakon és Aszőfőnél 1 1/ 2 km., Kövágóörs vidékén 2—2 x/ 2 km. A Veszprém-nagyvázsonyi fennsíkon, ahol — miként azonnal meglátjuk — boltozatban telepedik, a werfeni rétegektől elborított terület 2—3 km. között változik, sőt Hidegkútnál 37 2 km. szélességű. Sokat próbálkoztam azzal, hogy a werfeni rétegek egyes szintjeinek pontos vastagságát megmérjem ; azonban ez a fogyatékos feltárásokban bizonytalan eredményeket szolgáltatott. Avastagság geodéziai mérése és kiszámítása csak a balatonmelléki vonulatban adott elfogadható közelítő méreteket; mert itt a rétegek izoklinálisan NW. felé dőlnek; azonban váltós vetődések és horizontális eltolódások, sőt helyi ránczolódások következtében itt is megszélesedik a vonulat. A veszprémi fensíkon pedig az antiklinális telepedés és a sík térszín miatt még közelítő méréseket sem végezhettem. Az egyes _ szintek vastagsága azonkívül változik helyről-helyre, mert lencsés megvastagodások is gyakoriak a rétegekben. A seisi rétegek nem mindenütt kerültek a felszínre; a campilli rétegek márgái pedig termő talajba hullottak szét. A seisi rétegektől a lemezes-mészkőig a werfeni rétegek vastagságát :Kövesd-Csopak községeken át 675 m.-nek, Palóznakon 511 m.-nek, Lovason 500 m.-nek számítottam. Ebből a vastagságból a seisi rétegekre legkevesebb jut. A csopaki Bene-dülő Nádaskút-forrása feletti murvabányájában, Savanyúvízen a balatonfüredi fürdőben, valamint Nagyhidegkúton, a seisi rétegek legjobb feltárási helyein, vastagságukat legföljebb 10—15 m.-re merem becsülni. A legfelső campilli szintet alkotó lemezes-mészkőnek (4h) és az alatta lévő üreges lemezes-dolomitnak (4^) vastagságát, minthogy kevésbbé mállanak el és a felszínen jól felismerhető kemény törmeléket adnak, pontosabban sikerült megállapítani. Paloznakon a lemezes-mészkövet 256 m.-nek, az alatta levő werfeni rétegeket 255 m.-nek, a Balatonfüred és Aszófő közötti Alsóerdőben a lemezes-mészkövet 256 m.-nek mértem ki. A lemezes-mészkővel szorosan kapcsolatos üreges lemezes-dolomit változó vastagságú, mert a feküjében lévő sárga krinoidás mészkőpadok (4/) rovására majd megvastagodik, majd ezek javára megvékonyodik. A Fehérvármegyében levő Iszkahegyen 160 m., Balatonfüred és Aszófő között 212 m., Balaton-Udvarin 230 m. vastagnak mértem. A felső werfeni dolomit és a lemezes-mészkő ekként a werfeni rétegek egész 500—700 m. vastagságában 400—500 méterrel vesz részt, úgy hogy a werfeni rétegek középső, kövületekben bővelkedő szintjeire csak mintegy 100—200 m. vastagság marad. Ezt sem tekintem valóságos vastagságuknak, hanem a rétegek gyűrődés és váltósvetődések következtében történt megismétlődésével keletkezettnek. 8*
