Lóczi Lóczy Lajos: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének geológiája és morfológiája, 1. szakasz: A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
III. Fejezet. A Mezozoos képződmények. A Triasz-szisztéma
68 A Balatonfelvidék vagy Déli-Bakony alsó triasza az Alpok, jobbanmondva a DéliAlpok hásonkorú rétegeivel és különösen az Etsch-öbölnek meg a Karniai- és VenetiaiAlpoknak werfeni rétegeivel jól megegyezik. Nagy különbség van azonban abban a körülményben, hogy amíg a Déli-Alpokban a grödeni homokkő fokozatosan és észrevétlenül (?) megy át a werfeni rétegekbe, addig a Balaton mellett éles határa van a grödeni árkozás, mésznélküli permi vörös homokkőnek a seisi rétegek meszes dolomitos legalsó padjai felé. 1 Továbbá az is jellemzi a Bakony alsó triászát, hogy több mint 70 km. mentén közel egyenlő vastagságú és azonosan kifejlődött petrografiai és paleontologiai szintekből áll, míg a Déli-Alpokban mind a két szempontból nagyon is váltakozik a szintek egymásutánja. Különben azt hiszem, hogy a Déli-Alpok werfeni rétegeinek tüzetes tanulmányozása és egységes megvilágítása még befejezve nincs. Épp az erre való tekintet indított engem a Bakony alsó triaszának tüzetesebb leírására. _ Átmenet nélkül éles határokon érintkezik a sötétvörös, földpátos, mindig mésznélküli permi homokkővel a sárgás, zöldesszürke, ritkán vörös, márgás werfeni rétegek egyik vagy másik csoportja azon a néhány ponton, ahol az érintkezést törmelék, lősz, pleisztoczénkorú vagy harmadkori rétegek el nem t aka rják. Ezek a helyek a következők : Áy^rösbemn^chML^^ kú^emplom közti út melléke, Szentkirályszabadján a helység délnyugati mellék'utczája, a vármegyehatára a vörösberényi felső remetevölgyi szőlők és a felsőörsi Kötéssűrű nevű dűlő között, Lovason a Kereszthegy alja, Palóznakon a templom feletti árok, Kövesden a Berekhát szőlőhegy, Csopakon a Nádaskút-forrás melléki nagy vasúti bevágások feltárásaiban, Balatonfüred fürdő (Savanyúvíz) és Aszófő között több hely, Zánkán a Kopaszhegy alja és Hidegkúton a templom környéke. Balatonfüreden, Csopakon, Szentkirályszabadján és Hidegkúton az alsó seisi rétegek legalsó, dolomitos homokkő és dolomitos márgapadjai konkordánsan fekszenek a permi homokkövön, melynek érintkezésén a homokkő nagyon mállott, színehagyott. Paloznakon, Lovason és Vörösberényben a felső seisi rétegek érintkeznek a veres homokkővel. A Vörösberény és Felsőörs közti vármegyehatáron és a Malomvölgy felső szőlőjében az alsó campilli rétegek és a felső seisi rétegek diszkordánsan borulnak reá a veres homokkőre. A veres homokkő és az alsó werfeni réteg érintkezéséről a legvilágosabb feltárásokat a csopaki nagy vasúti bevágások (21 — 24. ábrák a 29—32. oldalon és 46—48. ábrák a 69—71. oldalon) és Balatonfüred fürdő közelében, az Eszterházy-szálloda melletti Rodostó-nyaraló környéke szolgáltatják (32—34. ábrák a 47—48. oldalon és a 49. ábra a 72. oldalon). Vannak olyan helyek is, amelyeken a werfeni rétegek a permi homokkővel váltakozni látszanak, ilyenek a Vörösberény és Palóznak melletti feltárások. Figyelmes vizsgálattal azonban arról győződtem meg, hogy ezt a látszólagos váltakozást csapásmenti vetődések idézték elő (lásd III. tábla A szelvényét és a 36. ábrát az 50. oldalon, valamint a II. tábla C szelvényét). Különösen tanulságos volt Vörösberényben a Malomvölgy felső részeinek figyelmes bejárása és a református templom alatti szelvénnyel való összehasonlítása. 1 A „Lethaea geognostica" (II. Teil. Rand I. 418 old.) nem ecseteli helyesen a kőzetek sorát, a mennyiben BÖCKH leírásait reprodukálva, azt mondja, hogy: határvonal nélkül megy át a grödeni homokkő meszes czementű konglomerátokba és veres kvarczhomokövekbe, majd csillámos homokkövekbe.
